Tegnap előtt a zsidó újév utolsó napján leszaladtunk a tengerre. Elsősorban szerettük volna, lefárasztani a gyerekeket, ezzel egyidőben élvezni a napsütést és a fürdőzést. Reggel kilenc óra magasságában odaértünk Hercelia partjához. 

Azt hittem én naiv, hogy ünnepnap lévén reggel még nem lesz sok ember és lazán találunk egy szuper parkolót közel a tengerhez. Azonban nem így történt! Közel a tengerhez már az összes nem fizetős parkoló foglalt volt. Higgyétek el ez nem csekély számú lehetőség. 

Sajnos csak egy távolabbi helyen tudtunk megállni, és onnan cipekedtünk a kitűzött végállomásig. Az unokák totyogva, meg-megállva nem igazán könnyítettek a helyzeten. Ráadásul Emily abban a korban van, amikor mindent is tudni akar. Mi ez? Mi az? Miért? –mama.

Emily pillantotta meg először a tengert. Mama látni,látni!– kiáltott fel. A tenger csodálatos látvány volt, mint mindig. Most ugyan kicsit sötétebb volt, mint máskor, de nekem így is tetszett, ahogy hullámzott dobálva a hajókat és a kisebb vitorlákat, melyek fehérsége csakúgy vakított a napfényben.

A tenger nem ok nélkül volt sötét! De hogy miért?  — mindjárt kiderül.

Elhelyezkedtünk nem túl közel a parthoz, Emily és Tomi még mielőtt bekentük volna őket naptejjel már fülig homokosak voltak, de azért rájuk kentük, amit lehetett.  

Miért sötét a tenger?

A tengerpart azon részén, ahol mi voltunk székek és asztalok voltak kitéve, mely egy vendéglátó egységhez tartozott. Ha leülsz egy asztalhoz akkor a rendelésből negyven sékelt levonnak és egésznap ott lehetsz. Rendeltünk egy sört (40 sekel), kettő jeges kávét (60 sekel), egy nagy adag sültkrumplit (40 sekel) és egy gyümölcslét (30 sekel) a gyerekeknek. Ez volt 170 sekel, kb. 17 ezer forint. Szörnyű, pont, mint a Balatonnál! Minden termék háromszor többe kerül, mintha a városban vennéd meg. Na de egyszer élünk és nem én fizettem! 

Nagyon élvezem, amikor a gyerekem fizet valamit, nekem! Ennek az én szemembe dupla értéke van!

Hercliai tengerpart

Evés, ivás után elindultunk, hogy a már kellően átmelegedett testünket lehűtsük. Útban a tenger felé elképzeltem, ahogy belevetem hab testemet a hullámok magasodó fodrába, mikor egy éles hang véget vetett ennek az álmodozásnak. Egy hangos figyelmeztetés zavart meg, mely a torony felől érkezett.Innen figyelik a partot a csinos vízi mentős fiúk. 

A vízben tilos és veszélyes fürödni, mert olyan mintha pöcegödörbe úsznál! — hangzott el a figyelmeztetés.

Több se kellett az a 30-40 ember, aki már a vízben volt magukhoz képest is kellő gyorsasággal vetődött a partra, megostromolva a zuhanyzót. Én  visszakullogtam a gyerekekkel a napágyhoz és mérgesen vettem tudomásul, hogy ma bizony nem fogok a hullámok hátán lebegni.

Nem, nem terjengett bűz vagy ilyesmi, de azt írták, hogy a tengerből vett vízminták olyan abnormálisak, hogy attól lehet tartani közegészségügyi károkat fog okozni. Tavaly is, az idén is volt már több olyan eset, amikor a fürdőszezonban strandokat zártak le, mert olyan fokú vízszennyeződés érte a területet. Legtöbbször a Gázai övezet közelében lévő Zikim strandot kellett lezárni, de volt már többször is, hogy Hercelia partjai is veszélybe kerültek.

Az ynet.co.il újság írt az esetről és arról, hogy sajnos sokszor a Gázában élő palesztinok a szennyvizet az izraeli területen áthaladó Hanon folyóba vezetik. Ez súlyos környezeti veszélyt jelent: kellemetlen a terjedő és szaporodó legyek és szúnyogok miatt is. A szennyvíz mélyen a talajba szivárog és még jobban szennyezi a már meglehetősen fertőzött talajvizet is.

Izrael kész mindenben segítséget nyújtani a palesztinoknak a további fertőzések elkerülése végett és természetesen a környezeti katasztrófa elkerülése miatt is. Jelenleg folynak a tárgyalások. —tudtam meg az újságból.

De vissza a tengerparti valósághoz. Lehet nem voltunk elég tájékozottak, de úgy láttam mások se. Az viszont nagyon bosszantott, hogy ha nem lehet fürödni, akkor miért nem írják ki vagy mondják be többször. Ott voltunk három órán keresztül és láttam, hogy akik utánunk érkeztek egyből a tengerbe mentek fürödni. Mikor már jó sokan voltak a vízben, akkor megszólalt egy hang, hogy ki a vízből, nem lehet fürödni. Tényleg nem értem, ha ennyire veszélyes valami, akkor azt miért nem veszik komolyabban az illetékesek?

Miért nem zárják le a területet, vagy mondják be többször, akár magnóról, hogy nem lehet fürödni. A fiúk már csak önös érdekből is tehettek volna kicsit többet, mert ha valaki elkezd fuldokolni egy ilyen pöcegödörbe, nekik kell kimenteni.

Elmélkedéseimnek végére értem, ám a nap folytatódott tovább és az is elég izgalmasra sikeredett.

Karnei Shomron.

Dél körül elindultunk haza, a gyerekek elaludtak a kocsiba, majd sikerült rövidebb alvás után elindulni Karnei Shomron-ba, a menyem nagyszüleihez.

Karnei Shomron (héberül: קַרְנֵי שׁוֹמְרוֹן, szó szerint „Samária sugarai”) egy helyi tanácsként szervezett izraeli település, amelyet 1977-ben hoztak létre Ciszjordániában, Kfar Sabától keletre. Karnei Shomron 48 kilométerre (30 mérföldre) északkeletre Tel Avivtól és 85 kilométerre (53 mérföldre) északra Jeruzsálemtől található. 2021-ben 9663 lakosa volt.

Erről a helyről még azt kell tudni, hogy közel van az arabokhoz és rendszeresek az atrocitások. Vitatott terület,mivel Ciszjoránia egy részén helyezkedik el. azé Sokszor a támadások miatt nem megyünk látogatóba, mert nem akarjuk kockáztatni se a gyerekek , se a mi életünket vagy testi épségünket. A támadások ünnepek alkalmával felerősödnek, és ilyenkor fokozott katonai jelenlét van.

Rendszeresen dobálnak az autókra molotov koktélt, köveket, megállásra kényszerítve az autót elviszik, ha benne vannak a gyerekek, akkor az borzalmas. Tehát tudjuk, hogy arab autósnak akkor sem állunk meg, ha bármi történt, mert kiszállsz és abban a pillanatban a mögötted lévő autóból kiszálló arab már viszi is az autót. Szerencséd akkor van, ha benne hagytad az autóba a kulcsot, mert akkor talán nem vernek meg. Ha volt annyi eszed, hogy kivetted az indító kulcsot, akkor erőszakkal veszik el. Egy női sofőr esetében ez igen könnyű.

Ezeken a területeken átmenni csak ellenőrző pontokon lehet, ahol megállítják az autókat, és mindenkit átvizsgálnak. Minket még nem állítottak félre soha, de inkább az arab rendszámú kocsiknak kell tartani az ellenőrzéstől, mivel miattuk van ez az egész. Sokszor előfordul egy-egy tűzharc, vagy támadás a katonák ellen.

Mikor a nagymama házához értünk már az utcán lehetett érezni az almás-mézes süti illatot.
A lakásba érve gyönyörűen megterített asztal várt bennünket és még több illat, mely a konyha mélyéből áradt felénk.

Tomika gyors ütemben kezdett totyogni a konyha felé előre nyújtva kicsi kezét ismételte: Ham,ham, ham.

Igazán nem készültünk vacsorázni, mivel tudtuk, hogy a fent említett okok miatt sötétedés előtt fogunk elindulni, de nem hagyhattuk ott megkóstolás nélkül az estebédet. Már csak a gyerekek miatt sem és azért sem nagymama, nagypapa és a nászasszony nagyon sokat dolgoztak.

Nekem meg azért kellett megkóstolnom, mivel még csak nem is hallottam bizonyos ételek felől. Tehát most, hogy így összefoglaltam az okokat az evéshez gyorsan leültünk az asztalhoz és nekilátunk falatozni.-

Néhány újévi fogás az asztalon.

  1. Sütőtök, leveles tésztában
  2. Krétai fasírt
  3. Rubia (ez egy bab fajta a receptjét ide teszem)

    Arany rubia hagymával és mézzel
    :
    Egy mély edényben kevés olajon aranysárgára pirítjuk az apróra vágott hagymát. Hozzáadjuk a tiszta rubiát, ízesítjük egy kanál mézzel és sóval (jó, ha teszünk bele egy kis kurkumát és köményt is), felöntjük vízzel (a száraz rubiához sok víz kell), felforraljuk, és lassú tűzön sokáig főzzük. addig melegítjük, amíg a víz fel nem szárad, és a pörkölt aranybarna nem lesz. Jó étvágyat! Beti avon!
  4. Almaágyon sült csirke
  5. Almás pite

Miután elfogyasztottuk az estebédet még egykis beszélgetés, éneklés is belefért az időnkbe. Na nem mintha evés közben bárki is szótlan maradt volna. A menyem családja, ha összejön az felér egy húsz tagú olasz csapattal. Még a mai napig nem szoktam meg azt a hangos beszédet, ami Izraelben sokakra jellemző. Közben Emily bemutatta nekünk az óvodában tanult újévi énekeket, táncokat.

Miután láttuk, hogy kezd sötétedni gyorsan szedelőzködtünk és elhagytuk a területet, elindultunk Raananára.

Békében sikerült hazaérnünk, de legbelül mindenki izgult kivéve a gyerekeket, hogy ne essen bajunk.

Hát igen van, aki a terroristák miatt idegeskedik az úton van, aki a dugóban ülve. Kinek mi jutott. Na ez utóbbit csak a cinikus énem, humorom mondatja velem.

Még mindig Jó évet mindenkinek, akit illet, tartja zsidó újévet

Legközelebb, vagyis hétvégén Jom Kippur, arról fogok írni.

Egészségedre. Lö háim.( Az életre)

Shalom mindenkinek,Éva.