Raananai látkép

Izraeli életünket 2006. szeptember 26-án kezdtük el, ez éppen a Zsidó Újév utáni napra esett. 

Ekkor készülnek fel az emberek a következő ünnepre az Engesztelés Napjára.

Izraelen belül, pontosan Raananára érkeztünk. A város Sharon megyében található, területe 14,9 km2. 2006-ban lakóinak száma 70 ezer körül volt, azonban mára már meghaladta a 90 ezret. Új lakóhelyünk Tel-Avivtól északra 16 km-re helyezkedik el, számtalan parkkal, játszótérrel, sportlétesítménnyel, kulturális központtal.

Ez a különlegesen szép város lett új életünk kiindulópontja.

 

Raananán egy Befogadási Központban laktunk, ide érkeztek azok az új bevándorlók, akik nem tudtak lakást venni vagy bérelni, valamint szükségük volt segítségre a felmerülő nehézségek leküzdésében.

Raananai Befogadási Központ

Befogadási Központban megérkezésünk idején szerencsénkre laktak magyarok is, ők segítettek nekünk eligazodni a számtalan újdonság között.

A város ismertetése után rátérek a különleges napra, melyet Izraelben Jom Kippurnak (יום קפור) neveznek, a könnyebbség kedvéért Engesztelés Napja-ként hivatkozom rá.

Zsidó vallási ünnepek egyike az Engesztelés Napja.

Zsidó Újév és az Engesztelés Napja közötti időszakot a tíz félelmetes napként emlegetik. Mivel, aki a Zsidó Újév napján nem került még beírásra a Jó élet könyvébe, az ezen a tíz napon még tud változtatni.

Ezért egy – egy találkozást vagy telefonbeszélgetést, a Gmar Hatima Tova mondattal fejezik be. Gmar Hatima Tova, jelentése pedig, jó végső bepecsételést a Jó élet könyvébe. Ez pontosabban annyit jelent, hogy akit ide beírnak arra hosszú és jó élet vár.

De lássuk, mi is a teendő ezért a bepecsételésért­?

Engesztelés napja, előtt az emberek adakoznak a vallási és jóléti intézmények számára. Az élelmiszerboltok kijáratánál adományokat gyűjtenek a szegény embereknek. Egy bevásárló kocsit helyeznek el a nagy- és kisebb áruházak kijárata előtt, s aki szeretne tesz bele élelmiszert vagy más terméket.

Ebben az időszakban az emberek bocsánatot kérnek attól, akit megbántottak, rendezik kapcsolataikat, megbocsátanak a bocsánatot kérőknek.

A rabbi azt mondja: Nem az ember és ember közötti bűnöket törli el az Örökkévaló, hanem az ember és Isten közöttieket.

Az Engesztelés Napja böjttel kezdődik, azonban előtte megszakító étkezést tartanak, ekkor magas víztartalmú ételeket fogyasztanak. Este elmondják a Kol Nidré imát, amelyben arra kérik az Örökkévalót, hogy minden fogadalmukat oldja fel, majd körbevisznek három Tórát. Ezen a napon ötször imádkoznak, nem hordanak bőrcipőt, nem fürdenek, nem szépítkeznek, és nem élnek házaséletet. A böjt egy közösségi vacsorával zárul.

A zsidó közösség tagjai 25 órán keresztül sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz. Ez alól kivételt képeznek a várandós nők, a gyerekek (12 éves korig), a betegek és a legyengült idős emberek.

Nem mondom, hogy Izraelben mindenki maradéktalanul betartja ezeket a szokásokat, azonban törekszik rá. A maga módján elcsendesedik, megpihen, és talán egy kicsit befelé fordul. Nincs rádió és televízió adás sem, nem hallgatnak zenét, sokan nem használják az internetet, és a telefont sem.

Mi tette még különlegesebbé az Engesztelés Napját?

Az ünnep másnapján kimentünk sétálni a gyönyörű városba, élveztük a napsütést és a csöndet. Különösen a csend volt az, amire felfigyeltünk, egyetlen autó sem volt az utakon és a tömegközlekedés sem működött. Ezen a napon törlik a repülőjáratokat, és az összes földi közlekedést is.

Az emberek nem rohantak, nem telefonáltak, nem zajongtak, többségük szép fehér ruhába öltözve, (a fehér ruha viselete is az ünnep része) sétáltak az út közepén vagy ahol éppen kedvük tartotta, és beszélgettek.

Fotó: Yoav Aziz Jom Kippur

Néha egy-egy mentő, vagy rendőrautó cirkált szép csendesen, vigyázva a sétáló emberekre.

A csendet olykor egy kis gyerekzsivaly, kacagás törte meg, mert ezt az ünnepet a gyerekek kifejezetten élvezték.

Izraelben ilyenkor sok gyerek előveszi a kerékpárját, rollerét vagy amilyen játéka van, és övék a város, egész estig. Most lehet a szülőkkel együtt akár egész nap önfeledten kerékpározni, beszélgetni minőségi időt tölteni. Természetesen a szigorú vallást követők a zsinagóga vagy az otthon falai között imádkoznak egész estig, amikor is eljön az ünnep kimenetele.

Nekünk nagyon furcsa, de egyben felemelő érzés volt ilyen idilli állapotot látni és részt venni benne.

Napnyugta után aztán kigyúltak a fények, elindultak az autók, felélénkült a város, és minden ment tovább a maga megszokott útján.

A következő tartalom a Háború Jom Kippurkor története lesz, szeretném, ha velem tartanátok!  

 

Shalom mindenkinek,Éva.