izraelrol-neked.hu logoja

Tisá beÁv, a böjt és a megemlékezés napja.

Tisá beÁv, vagyis áv hó kilencedik napján, rombolták le mindkét jeruzsálemi szentélyt. Az elsőt i. e. 587-ben a babilóniaiak, a másodikat pedig i. sz. a 70-ben a rómaiak. 

2023-ban ez a nap július 26., szerda estétől, július 27., csütörtök estig tart.

A második zsidó templom makettje

A későbbi századok során többször is történtek Tisá BeÁvkor tragikus események a zsidó nép életében. 1492 Tisá BeÁvján bocsátották ki Spanyolországban azt a rendeletet, amelynek értelmében kiűztek az országból minden zsidót, s azok így a száműzetés, a halál vagy a kikeresztelkedés között választhattak.

Bár 1948-ban újra létrejött a zsidó állam, 1967-ben pedig Jeruzsálem is újraegyesült, és i. sz. 70 óta először zsidó fennhatóság alá került, korunk gondolkodói és tudósai nem látják, hogy Tisá BeÁv jelentősége csökkent volna.

Először is maga a Templom – amelynek lerombolása a Tisá BeÁvkor viselt gyász oka – még nem épült újjá.

A Templom-hegyet magát kisajátította az iszlám, amely 691-ben a judaizmus legszentebb helyén megépítette egyik fő kegyhelyét. Ez még kiáltóbbá teszi a Templom elvesztésén érzett fájdalmat.

Tisá beÁv több mint csak egy nap a zsidó naptárban. Ez egy gyásznap, amikor az izraeliek emlékeznek és gyászolnak, hogy soha ne felejtsék el a múltat és a zsidó nép történelmének sorsfordító pillanatait.

A zsinagógákban és más megemlékezési helyeken speciális szertartások és imaösszejövetelek zajlanak. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy az emberek együtt megemlékezzenek és közösen imádkozzanak az elhunytakért és a szenvedőkért.

Minden Tisá beÁv-n a zsinagógák ajtaja nyitva áll. Az embereknek lehetőséget adva az elvonulásra, az imádságra. Közösen emlékeznek meg azokról a napokról, amikor a templomok porba hullottak.

Az emberek könnyes szemmel hallgatják a Tóra szavait, amelyek elmesélik a második templom tragikus végét is, melyet a rómaiak és a cízuszok pusztítottak el Kr. u. 70-ben. Azon a napon a zsidók szentélye egyszer s mindenkorra eltűnt a föld színéről. Az elűzetés és a diaszpóra szenvedése elkezdődött.

De a Tisá beÁv emlékezésének nem csak az ókori tragédiái vannak jelen. A megemlékezés napja egyedülállóan ötvözi a múltat a jelen problémáival és kihívásaival. Az emberek szívében és lelkében összetalálkoznak azok a kudarcok és veszteségek, amelyekkel a modern Izrael szembesül.

Az elhagyatottság és a fájdalom, amely a történelem lapjain megjelenik, ma is jelen van az izraeli életben.

.

A Tisá BeÁv-i gyásznapon:

  • Nem viselnek bőrcipőt. (Nem tilos gumi-, textil- vagy műbőr cipőt húzni.)
  • Nem mosnak, és nem mosakszanak. (Ez csak a személyes kényelem vagy kellemes közérzet céljából végzett mosásra és mosdásra vonatkozik. Szabad szennyet lemosni, fölkeléskor, illetve a szükségletek kielégítése után kezet mosni.)
  • A férfiak nem borotválkoznak, a nők nem festik ki magukat.
  • Nem folytatnak testi érintkezést.
  • Nem tanulnak Tórát, mert a tanulás örömöt okoz a szívnek, ahogyan le van írva: „Az Örökkévaló rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet.” (Zsoltárok 19:9.) Szabad olvasni olyasmit, mint Jeremiás siralmai, Jób könyve, Jeremiás könyvének részletei és a Talmudból a Templom lerombolásával vagy a gyász törvényeivel foglalkozó részek.
  • Nem végzenek semmi munkát – nem a szombati meghatározás szerintit, hanem a szó általános értelmében vettet -, legalábbis este és a böjtnapon délig. Tisá BeÁv napján déltől kezdve, ha szükséges, minden munkát szabad végezni, bár a böjtölés és gyászolás megnehezíti a dolgot.
  • Ha lehet, követik a szokást, hogy legalább délig alacsony zsámolyon ülnek, mint a gyászolók a sivá hetében.

A böjtölő emberek száraz ajkakkal imádkoznak azért, hogy megerősítést és bátorságot találjanak a jelen kihívásaiban. Az ima megtölti a levegőt, amint az emberek közösen emlékeznek meg azokról a hősökről és áldozatokról, akik szembenéztek a sorsukkal, és az izraeli állam megalakításáért harcoltak. Ezek az emberek nemcsak az elődeik emlékére hajolnak meg tisztelettel, hanem azon igyekeznek, hogy megtalálják a saját szerepüket és hozzájárulásukat a jelen történéseiben.

De a Tisá beÁv nemcsak imádság és böjt napja, hanem kulturális események ünnepe is. Az izraeli emberek az irodalomban, a művészetben és a zene világában is megemlékeznek a múltról. Színpadokon és kiállításokon elevenednek meg a múlt pillanatai, és a művészek emléket állítanak azoknak a hősöknek és áldozatoknak, akik a zsidó nép sorsát alakították.

Így telik el a Tisá beÁv, egy olyan nap, amely mélyen gyökerezik az izraeli nép szívében és emlékezetében. Ezen a napon a zsidók egységben állnak egymással és a múltal, erőt merítve az elkövetkező időkre. Ez egy olyan ünnep, amely a múlt és a jelen közötti hidat építi meg, és ahol az emlékezés és a fájdalom összetalálkozik a reménységgel és az új kezdet lehetőségével.

A Tisá beÁv üzenete egyszerű, de mély: soha ne feledjük a múltat, mert csak azáltal válhatunk erőssé a jövőben!

Ha úgy gondolod, hogy hasznos vagy érdekes a tartalom, kérlek oszd meg, hogy mások is olvashassák!

Shalom mindenkinek,Éva.

Facebook Pinterest Instagram
Legutóbbi bejegyzések

Sütiket használunk a tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók biztosításához és a forgalom elemzéséhez. A weboldalunk Ön általi használatára vonatkozó információkat megosztjuk közösségi média-, hirdetési és elemzési partnereinkkel is, akik ezeket az információkat kombinálhatják más olyan információkkal, amelyeket Ön adott meg nekik, vagy amelyeket a szolgáltatásaik használatából gyűjtöttek. Ön beleegyezik a cookie-k használatába, ha továbbra is használja weboldalunkat.

Beállítások Összes letiltása Engedélyezni az összeset