Table of Contents
TogglePeszach ünnepe a háború árnyékában
Három héttel ezelőtt április 10-én érkeztem Izraelbe megölelni az unokáimat és megünnepelni velük az idei peszachot, majd május elején az ország függetlenségi napját. Ahogy közeledett az ünnep egyre jobban elgondolkoztam azon, vajon milyen ünnep lesz az idei? Sokak számára biztos nem lesz boldog.
Akik követik az írásaimat már tudják, hogy ünnepek alkalmával mindig azt kívánjuk egymásnak, „hag szameah „, vagyis boldog ünnepet.
Lehet– e, ebben a helyzetben elköszönni vagy üdvözölni valakit, ilyen szavakkal? Soha sem tudhatom kinek a közeli vagy kicsit távolabbi barátja, munkatársa, rokona van fogságban vagy halt meg nem olyan régen a Hamasz terroristák keze által vagy csatában. Lehet-e boldog ünnepeket kívánni, amikor tudjuk, hogy még legalább 133 túsz van a Hamasz terrorszervezet fogságában (megnem erősített források, már csak 40 élő túszról beszélnek!!!! )köztük gyerekek is. Mindenki osztozik a másik fájdalmában, mindannyian egyformán izgulunk , aggódunk a túszokért és fáj a szívünk a halott katonák miatt.
Sajnos már több mint 600 katona is életét vesztette a harcokban. Több száz katona testileg vagy lelkileg rokkant meg.
Az egyik izraeli barátnőm azt mondta, neki nincs ereje kimondani, boldog ünnepeket.
Mindenkinek jó és csendes ünnepet kívánt, melyhez én is csatlakoztam.
Miről álmodik a Hamasz
Az ünnepre való készülődés a szokásos mederbe zajlik, azonban beárnyékolja a háború, a veszteségek és az elraboltak iránti aggodalom. Minden pontosan ugyan úgy történik, ahogy évekkel ezelőtt tapasztaltam a szokások a rituálék nem változtak azonban az öröm és a vidámság elmaradt.
Ebben a történetben nem arról fogok írni milyen pészach-i szokások vannak,mit és hogyan csinálnak az ünnepek előtt, mit nem szabad enni az ünnep alatt. Ezeket megtalálhatók egy korábbi írásomba, amit ide be is linkelek. Most az Izrael körül zajló kül- és belpolitikai helyzetről szeretnék tájékoztatni és a véleményemet megosztani.
Már több mint 200 napja tart fogva a Hamász terrorszervezet 133 izraeli túszt. Információk szerint az Egyesült Államok, Katar, Nagy-Britannia, és valószínűleg más országok is tudatában vannak, hol tartják fogva a túszokat, de mégsem nyújtanak segítséget Izraelnek, vagy nem osztják meg vele az információkat. Az izraeli hadsereg a háború kezdeti szakaszában kommandós akciókat hajtott végre a túszok kiszabadítására, amelyek során 100-150 izraeli tiszt és katona vesztette életét. Eközben a Hamász, Izrael hadseregének kivonulását követeli, arról fantáziál, hogy a Gázai övezetben és Júdea-Szamáriában létrehozott palesztin arab autonómia keretein belül létrejöhetne a palesztin arab állam, természetesen az ő vezetésükkel. Itt jegyezném meg a 2006-ban megnyerték a válastásokat,azonban azóta nem tartottak újabbat. A megnyert választás útjához is vér tapadt.
A Hamász sajnos tovább erősödik Júdea-Szamária területén is, ahol más iszlamista terrorszervezetekkel, mint a Mudzsahidin, a Fatach, és az Iszlám Dzsihád, egyre nagyobb erővel szervezkedik. Kfár Jóna izraeli város polgármestere, mely a palesztin autonóm területhez közeli Túl Karem arab várostól csak néhány kilométerre található, figyelmeztet egy újabb október 7-e típusú támadás lehetőségére.
Túl Karem, mely az iszlamista arab terrorszervezetek egyik központja, komoly katonai tevékenységet folytat, amit az izraeli lakosok is érzékelnek. Hallják a hadgyakorlatokat, földalatti fúrást,robbantásokat.
Kfár Jóna polgármestere a nagyobb palesztin autonóm területről várható támadások veszélyére figyelmeztet, és a hadsereg felkészülését és a védelem megszervezését sürgeti, javasolva, hogy a védelmi erőfeszítések az autonóm területek közelében koncentrálódjanak a további biztonság érdekében.
Az izraeli biztonsági szervek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a napi több ezres bejelentéseknek, ugyanúgy, ahogy a dél-izraeli lakosok figyelmeztetéseit sem vették komolyan korábban. Azt mondják okos ember más kárán tanul. Amennyiben Izrael a saját kárán se tud tanulni, elveszett.
Széthúzás, vita, megosztottság.
Biztos naív vagyok, de október 7-e után azt hittem összekapja magát az ország és kevesebb lesz a széthúzás és nagyobb az összefogás. Ez a kezdeti hónapokban így is volt, azonban pár hónappal a történtek után visszatértek az utcára azok az emberek, akik nem értettek, és nem értenek egyet Netanjahu politikájával. Újból heves tüntetések voltak Jeruzsálemben. A régi tüntetőkhöz csatlakoztak az elraboltak hozzátartozóinak egy része, és azok akik a háború lezárását követelik.
Nem vagyok politikus sem katonai szakértő, sőt azt se mondom hogy a nap 24 órájában figyelem az izraeli eseményeket, de véleményem az van. Olvasva a Facebookot, egyes emberek még ott tartanak, hogy Izrael megszállva tartja Gázát, ezért megérdemli sorsát.
Nyilván nekem is borzalmas látni, hogy fiatal katonák esnek el, vagy lesznek testi, lelki nyomorékok egy életre. Ők biztosan nem akarták ezt a háborút, mint sok más izraeli sem. Már nem elösször támadta meg Gáza az országot, ezeket a támadásokat mindig elhárította Izrael, majd a válaszcsapások erőssége hamar elvette a kedvét a szomszédnak az újabb lövöldözéstől.
Azonban az október 7-i terrortámadás egy olyan mérföldkő volt, ami kemény megtorláshoz vezetett. Szerintem, ha a Hamász terroristák megadják magukat látván népük szenvedéseit, és visszaadják a túszokat, akkor ez a háború már régen végetért volna. De ez túl idealisztikus, túl szép, már-már álomszerű.
A Hamasz megint a népe mögé bújva megpróbálja túlélni az eseményeket.
A Netanjahu kormány össze fogott az ellenzék egy részével és együttes döntésük alapján addig folytatódik a háború, amig ki nem hozzák a maradék túszokat és fel nem számolják a Hamászt.
Az ellenzék másik fele Lapiddal az élen nem csatlakozott a „Vaskardok” hadművelethez és folyamatosan támadja a kormányt. Annyira nem mélyedtem bele a politikába, hogy eldöntsem kinek van igaza, de véleményem szerint elszámoltatásnak kell lenni a háború után és felelősségre vonásnak is a kialakult helyzet és a félrenézések miatt. Most viszont amíg folyik a háború nincs helye viszálynak.
A belső ellentétek mindig a gyengeség jele, Izraelnek viszont most egységet és erőt kell mutatnia.
Én nem tudom és szerintem akik az utcán vannak azok se tudják, hogy hogyan lehetne befejezni gyorsabban a háborút kevesebb ember áldozattal mind a két oldalon.
- A gyors befejezés az lett volna, ha azt a kis területet kétnapos szőnyegbombázással rendbe teszik.
Ez egy gyors és kegyetlen megoldás lett volna és tényleg népírtás! Szerintem jó, hogy Izrael nem ezt alkalmazta én is csak egy olyan példának hoztam fel ami gyors lett volna. Nyilván a tüntetők se erre gondoltak. Ebben az esetben a háborúnak már rég vége lenne! Igaz akkor a túszok is meghalnak, azonban a sok katona megmenekül. Izraelt elítélik, nő az antiszemitizmus, de idővel ezt is elfelejtik. Nem ez történt, ennek ellenére, Izraelt elítélik és nőtt az antiszemitizmus! - Tárgyalás, amit a tüntetők akarnak. Oké, üljünk le és tegyük feltételeinket az asztalra. A Hamasz követelései irreálisak többek között a bebörtönzött gyilkosok szabadon engedése a túszokért cserébe, akik közül sokan már nem is élnek. A Hamasz soha még a tűzszüneti megállapodásokat se tartotta be, mért éppen ezt tatrtaná be. A felek kölcsönösen bizalmatlanok egymással szemben.
Ha azokra az áldozatokra gondolok, akiket megcsonkítottak legyilkoltak, megerőszakoltak, hogyan lehet ilyen emberekkel tárgyalni ? Ki lenne képes a megcsonkított, megerőszakolt, meggyilkolt gyerekeinek gyilkosaival egyezkedni?
Szerintem a palesztin halottakért csakis a Hamaszt lehet felelősségre vonni! A Hamasz az, aki feláldozta a népét abban a pillanatban amikor kitervelte, majd végrehajtotta a mészárlást.
- Elhúzódó háború a harmadik megoldás. Sajnos a katonáknak gerilla harcot kell folytatni egy nehéz terepen. Fel kell számolni az alagutakat, meg kell találni a túszokat és le kell számolni a terroristákkal. Bár mennyire is sajnálatos a harcok közben palesztin civilek és gyerekek is meghalnak mint minden háborúban. Ezt a háborút nem Izrael akarta, a Hamasz provokálta ki brutális módon. Izraelnek a népe érdekében a közvetlen veszélyt meg kell szüntetni az ország határ mellett.
Szégyenteljes külföldi reakciók
A kezdeti megbotránkozás után, amit a Hamász terroristák csináltak Izraelben a világ nagy része hamar Izrael ellen fordult, mivel a közvélemény szerint Izrael válasza nem arányos.
Mi az, hogy nem arányos? Nekik is azt kellett volna tenni, mint amit a palesztinok tettek? Ugyanúgy és ugyan annyit? És a túszokkal mi van? Azokért senki nem aggódik a világban! A sok meghalt megnyomorított fiatal katonákért, akik nem akartak háborút, de az országot meg kellett védeniük a támadásoktól ő értük nem mennek ki az utcára sehol a világon?
A világ vezető országai szerint régen meg kellett volna állapodni a Hamasznak és Izraelnek!
Hogyan lehet megállapodni egy olyan féllel, amelyik a másikat elakarja pusztítani?
Mikor tárgyalnak és alkudoznak más országok terroristákkal?
- Az USA leült tárgyalni Osama Bin Ladennel?
- Ki ült le az ISIS-el tárgyalni?
- Hol voltak ezek a tüntetők, akik most Izrael és a zsidók ellen tüntetnek, amikor az ISIS gyilkolt és mészárolt le embereket?
- Ezekkel az emberekkel leült volna valaki is tárgyalni?
Teroristákkal nem tárgyalni kell, hanem megsemmisíteni őket! Hozzáteszem a Hamasz se nagyon tudja hol tartják a túszokat és hányan élnek még! Akkor meg miről akar tárgyalni?
A világ követeli a háború befejezését, de senki nem kövteli a túszok visszaadását. Nem ítélik el olyan hevesen a Hamaszt, mint Izraelt!
Miért is követeli a világ, hogy hagyja abba Izrael a háborút?
Nem, senki ne gondolja, hogy azért, mert szívükön viselik a palesztínok sorsát!
Azért követelik, mert már Európában és az USA-ban is sok az arab, kellenek a szavazataok!
- Biden, aki Izrael szövetségese, azt mondta megvédi Izraelt, de nem segít a támadásokban. Rendre felszólítja Izraelt, hogy fejezze be a háborút! PC beszéd!
Vajon ha nem lennének ebben az évben választások, akkor is így beszélne?
Rengeteg arab választó van az USA-ban, kell a szavazat, nem haragíthatja magára őket! - Az arab országok sem egységesek Izrael megitélésében, azonban mindegyik szeretné, ha Izrael abba hagyná a háborút és megállapodás születne.
- Európa a legtöbb országában szintén annyi az arab, hogy a vezetők nem is tehetnek mást, mint hogy Izraelt elítélik ( nem akarom védeni őket). Ezekben az országokban szintén a helyi és az EU-s választások miatt kell a kettős beszéd, nehogy sok arab szavazót veszítsenek.
Valamint félnek attól is, hogy összefognak az arabok és zavargások, merényletek lesznek Európa szerte.
A békés Európa az arab bevándorlás miatt, terroristák célpontja lett. Nem mondom, hogy minden arab terrorista, de minden elkapott terrorista arab. - Afrikai országok egyrésze szintén elítélte Izraelt, de szerintem söpörhetnének a saját portájukon. Egyes országokban tényleg népírtás folyik.
- Külön meg kell említenem Törökországot. Muszlim állam lévén elítéli Izraelt holott ha más nem ő tényleg népírtást csinált és csinál a kurdokkal.
- Oroszország, aki ebben a pillanatban is öli az ukránokat, szintén elítéli Izraelt. Nem értem tényleg, ha valaki gyilkol az maradjon legalább csendben!
A magukat liberálisnak valló diákok Amerikában tüntettek, de nem amiatt, hogy megsirassák :
- 5,5 millió lemészárolt halottat Kongóban,
- 500 ezer legyilkotat Szíriában vagy a
- 400 ezer megölt embert,Jemenben,
- 300 ezer halott Irakban
- 250 ezrer legyilkolt Afganisztánban!
A 20 ezer embert siratják meg Gázában! Szerintük ez az igazi népírtás!
Nyiván én is sajnálom a sok ártatlan civilt és gyereket ! Nyilván a terroristák miatt nem sírom tele a zsebkendőm. Akik most hirtelen fényes tekintetüket Gázára vetik miért nem vették észre már korábban mi folyik ott? Miért nem itélték el a palesztín szülőket, hogy már kis korukban rende fegyvert adnak a gyerekek kezébe, és arra tanítják őket, hogy zsidót ölni nem bűn! Látták-e valaha milyen könyvből és mit tanulnak a gyerekek?
Hol van ilyenkor az UNICEF és társai? Az a helyzet, hogy nem foglalkoztak Gázával!
Mindenki tudja, hogy ez egy kiprovokált háború, Irán proxi háborúja Izrael ellen, amihez a palesztín népet használta fela Hamasszal kézenfogva!
Nem Izraelnek kellene aggódni mi lesz a palesztin néppel, hanem azoknak akik rájuk zúdították ezt a háborút.
Bizonyára sokan már nem emlékeznek rá, Irán és Izrael nem mindig volt ellenség,1989-ben Ali Hameni ajatollah lett a vezető, aki visszavezette Iránt a sötét középkorba. Ujra bevezette a Saria törvényeket és a nőktől vissza vette a már kiharcolt jogaikat! Irán fő ellenségévé tette az USA-t és Izraelt.
Ebben a békésnek nem modható helyzetben készült tehát az ország a Peszach-ra.
Plusz egy teríték a Peszach-i asztalon
Létrejött egy nagyon megható kezdeményezés, mindenki tegyen még egy terítéket a pészachi asztalra, ezzel szimbolizálva azt, hogy hazavárjuk az elrabolt embereket. Mi is így tettünk és volt az asztalon egy plusz teríték valakinek, akit mindenki hazavár.
De még mielőtt elkezdődött volna az ünnep Irán rakétákkal szórta meg Izrael területét. A rakéták elhárításban rész vett pár környező arab ország is, mivel féltek, hogy ők is kapnak egy kis égi „ajándékot”. Természetesen Amerika is segített, ezért nem történt komolyabb serülés, műkösött a vaskupola is. Pár nap múlva Izrael válaszolt, ami szintén nem okozott kárt sehol. Tehát ez csak egy kis farok méregetés volt.
Eljött végre a Peszach és mi elindultunk vendégségbe, a menyem családjához, most a nagynénihez mentünk. Az ünnep kellemesen csendesen telt el. Felolvastuk a Hagadat, vagyis a kivonulás történetét, ami nagyon hosszú és tele van tenni valókkal. Mikor mit együnk, igyunk, kezet kell mosni a férfiaknak, énekelni kell, újból olvasni. Mire vége lett a történetnek igen csak éhesek lettünk, nem beszélve a gyerekekről, akik már izgatottan várták mikor kereshetik meg az eldugott maceszt (Afikomant). Nagy volt a versengés, mivel aki megtalálja ajándékot kap. Ree, a legnagyobb fiú találta meg, de mindegyik gyerek kapott egy jelképes ajándékot, nehogy sírás legyen a dologból.
Beszélgettünk, játszottunk, majd elköszöntünk és éjfél körül haza is értünk. Unokáim természetesen már útközben elaludtak.
Az elraboltakra az izraeli halott katonákra gondolva, valamint a jól sikerült ünnepi vacsora emlékével, vegyes érzésekkel a szívemben, de én is hamar elaludtam.
Shalom mindenkinek,Éva.
Legutóbbi bejegyzések
- Peszach ünnepe a háborúban álló Izraelben 2024 április 29, 2024
- Novemberi események 2.rész. március 24, 2024
- Novemberi események összefoglalása március 21, 2024
- Október 7-e folytatása március 19, 2024
- Izrael béketörekvései a múltban, és a fájdalmas jelen október 20, 2023