Miután elmúltak az ünnepek és visszatért életünk a megszokott medrébe, elkezdtem munkát keresni. A magyar újbevándorlókat segítő iroda egyik dolgozójának a barátnője és férje éppen varrónőt keresett új üzletükbe. Kaptam egy nevet és egy telefonszámot, majd felhívtam Rachelt és megbeszéltünk egy időpontot a Kfar Sabán lévő ruhaüzletükben. Kfar Saba közvetlen Raanana melletti település, így szerencsére nem kellett sokat utaznom, hamar odaértem.
Ahogy beléptem az üzletbe hangosan köszöntem és bemutatkoztam, először Rachelnek, majd Meirnek nyújtottam kezet. Rachellel nem is volt semmi gond, Meir azonban heves ellenállást tanúsított és jelezte, nem hajlandó viszonozni a kézfogást.
Másodpercek alatt sok minden megfordult a fejemben: Talán koszos a kezem? Izraelben a munkaadó nem fog kezet az alkalmazottal? Lehet nem is kell annyira ez a munka és azon gondolkoztam, hogy megfordulok és kimegyek a helységből.
Ekkor azonban bevillant az a kép, ahogy a Szigetfesztiválon Lamperth Mónika belügyminiszter nyújtogatta a kezét a rabbiknak és azok nem akarták elfogadni a kéznyújtást. Ugyanebben a pillanatban meghallottam Rachelt, aki látva megrökönyödésem zavartan magyarázta, hogy férje vallásos és nem érinthet nőket, főleg olyanokat nem, akik még menstruálhatnak.
Lehet, hogy disznót emlegetni nem illendő vallásos zsidóval kapcsolatban, de én megteszem, Meirnek pestiesen szólva malaca volt, mert hát éppen nehéz napjaimat éltem.
Miután megismerkedtünk és tisztáztuk a félreértéseket és nem szaladtam el megsértődve, Rachel tolmácsolásával megtudtam mi lesz a feladatom és hol fogok dolgozni.
Petah Tikván nyitnak egy ruhaüzletet főleg vallásos nők számára, itt lesz a munkahelyem. A feladatom ruha javítás és „tervezés” Meirrel együtt.
Bármennyire is szerettem volna belecsapni a főnököm kezébe, ez lehetetlen volt a fent említett okok miatt. Egy belegyező fejbólintással azonban jeleztem, hogy részemről rendben van a dolog kész vagyok dolgozni.
Néhány gondolat a munkáltatókról
Rachel egy nagyon kedves harmincas éveiben járó végtelenül fehérbőrű, vékony, sápadt fiatal asszony volt. Ruházata tipikusan vallásos jellegű, hosszú szoknya, hosszú ujjú, fehér póló zárt nyakkal rajta egy kivágott nyakú divatos másik póló, a fején kendő, mely eltakarta a haját és egy sportcipőt a lábán.
A kép illusztráció. Egy kb.25 év körüli vallásos nő öltözete.
A képhez annyit hozzá tennék, hogy kb. 35 fokos meleg van. Én mögötte ujjatlan nyári ruhában sétalok és nagyon melegem van!
Rachel nem volt vallásos egészen addig amíg meg nem ismerte a jelenlegi férjét. Soha nem beszéltünk róla pontosan, de biztos nem lehetett könnyű neki a világi élet után egy egészen más, sokkal szigorúbb életvitelt megszokni és követni. Kérdésemre, hogy nem nehéz-e neki ez az életforma? Az volt a válasz, „hogy fontos számára a rend és a fegyelem, amit a vallási előírások nyújtanak számára”.
Vallásos férfiak a Siratófalnál
Néhány gondolat a munkáltatóról.
Rachel egy nagyon kedves harmincas éveiben járó végtelenül fehérbőrű, vékony, sápadt fiatal asszony volt. Ruházata tipikusan vallásos jellegű, hosszú szoknya, hosszú ujjú, fehér póló zárt nyakkal rajta egy kivágott nyakú divatos másik póló, a fején kendő, mely eltakarta a haját és egy sportcipőt a lábán.
Rachel nem volt vallásos egészen addig amíg meg nem ismerte a jelenlegi férjét. Soha nem beszéltünk róla pontosan, de biztos nem lehetett könnyű neki a világi élet után egy egészen más, sokkal szigorúbb életvitelt megszokni és követni. Kérdésemre, hogy nem nehéz-e neki ez az életforma az volt a válasz, hogy fontos számára a rend és a fegyelem, amit a vallási előírások nyújtanak számára.
Meir 8 évvel idősebb volt feleségénél, magas kreolbőrű, fekete hajú, fekete szemű markáns arcvonásokkal rendelkező jemeni férfi. Vallásos, de nem ortodox család sarja, szülei az első bevándorlók között jöttek Izraelbe, nagyon-nagyon szegényen. Meir Amerikában tanult pár évet és ezalatt elhagyta a vallást, polgári életet élt, majd visszatérve Izraelbe rövid időn belül újból és lehet mondani végérvényesen visszatért a valláshoz.
Nagy kerek szemekkel hallgattam ezt a történetet és nem értettem, hogy lehet valaki ma nem vallásos pedig tegnap még az volt, majd eltelik egy pár hét, hónap vagy év és újból vallásos lesz. Persze az ember általában magából és a környezetéből indul ki, ezért volt számomra érthetetlen a dolog.
Aztán megtudtam, hogy a zsidó vallásban ilyen is létezik, amikor is valaki elhagyja a hitét a vallásos életmódját, néha a közösséget is, amelyben élt és világi életmódot folytat. Ez egy személyes döntés végeredménye, mely visszavezethető egészen az ókorig, mert már akkor is létezett.
A vallás elhagyásának számtalan oka lehet, ezek közé tartozik az asszimiláció egy társadalomba, vagy a liberalizmus elterjedése. Később a marxizmus és a cionizmus megjelenésével rengeteg orvos, filozófus, tudós, író hagyja el a vallást. Válságot okozott a zsidó vallásban a holokauszt melynek következménye az lett, hogy sokan elhagyták hitüket és a vallásos életmódot.
Erről láttam egy 2008-s filmet, ami nagyon megérintett: Isten a vádlottak padján.
Az izraeli államalapítás után a kibucokban való életforma és a szekularizáció is hatással volt a hit nélküli élet kialakulására. Napjainkban is léteznek olyanok, akik elhagyják a vallást vagy maga a közösség űzi el őket. Amikor a közösség veti ki soraiból az egyént annak egyik oka a homoszexualitás, az LMBTQ közösséghez való tartozás stb. Ilyenkor nem csak a közösség, hanem a család is elűzi az illetőt. Amikor a közösség veti ki magából az egyént az nem jelenti azt, hogy az illető elhagyja a vallást is. Megmarad a hite mellett és gyakorolja a vallást, de már nem a közösség tagjaként. Információim szerin végtelen számú oka lehet a vallás elhagyásának, lehet egy tragédia, beleszeretett valaki egy polgári életet élő lányba vagy fiúba, nehéz neki betartani a micvókat (parancsolatok), szabadabb életre vágyik, nemi erőszak, pszichológiai bántalmazás, emancipáció, serdülő kori lázadás, katona szeretne lenni, stb………
Az ultraortodox társadalom sokkal szigorúbban ítéli meg a vallás elhagyásának okait és remélik, hogy a változás rövid és ideiglenes lesz, ezért különböző módszerekkel próbálják befolyásolni vagy visszaterelni lányukat vagy fiukat a közösségbe, amelyben nevelkedett. Általában azokat, akik elhagyják a vallást gyenge jelleműnek vagy lázadónak tartják. Úgy próbálják feltüntetni gyermekeiknek a „kinti” világot, hogy az ne legyen vonzó számukra vagy ha mégis akkor azt érezzék, hogy a távozóval van a probléma és nem azokkal, akik maradnak.
A kilépés során számtalan nehézséggel találkoznak, mivel a távozó nem ismeri megfelelően azt a társadalmat, ahová tartozni kíván, magányos lesz, lelkiismeret-furdalás gyötri, elveszítheti korábbi munkahelyét stb..
Az ultraortodoxok számára a szekuláris világba való belépés radikális változást jelent és nem mindig tartós, ám a visszatérés nagyon nehéz, mert maga a közösség nem nézi jó szemmel a távozást. A távozók nem mindig rendelkeznek megfelelő tudással, képzettséggel. Sok esetben nincsen más közösségekkel kapcsolatuk csak az ultraortodox világ létezik számukra.
A férfi és nő közötti kapcsolatról fogalmuk nincs és csak a polgári világba lépés alkalmával szereznek tapasztalatot. Nem ritka, hogy az általuk oly áhított világ viselkedés kultúráját akkor ismerik meg mikor már ráléptek arra az ösvényre mely számukra tiltott volt éveken keresztül, melyről torz képet festettek számukra. Sok kilépő, mivel nem bírja a megpróbáltatásokat, nem találja helyét az új világban, a régit pedig nem akarja vissza, csapdába kerül. Egyrészük az öngyilkosságba menekül vagy depressziós lesz, de olyan is akad, aki a droghoz vagy alkoholhoz nyúl. Manapság sok társadalmi szervezet segít ezeken az embereken és számukra az állam pénzügyi segítséget is nyújt.
Amikor az egyén visszatér a Teremtőhöz akkor egyfajta bűnbánatot gyakorol és teljesíti annak parancsait.
Miután felvázoltam és remélem érthetően elmagyaráztam mit is jelent a vallás elhagyása és visszatérés hozzá, folytatom történetemet az első munkahelyemen.
Varrni csak 2017. február 1-én kezdtem el, azonban addig még nagyon sok tennivalónk volt. Engem is bevontak az üzlet kialakításába, így volt időnk megismerkedni. Meir nagyon kedves volt, együtt mentünk varrógépeket vásárolni, egy gyorsvarrót és egy overlockot (tisztázó) vettünk, valamint vasalódeszkát és ipari gőzvasalót, cérnákat, ollókat és minden mást, ami a munkámhoz kellett. Főnökömnek mindenhol volt ismerőse és bárhova mentünk nagy szeretettel és hangos üdvözléssel fogadták. Természetesen Rachel is elkísért bennünket, kellett a tolmács mert ekkor még igazán kevés szókinccsel rendelkeztem. Mindenhol én voltam a csodabogár az újbevándorló, aki még nem tudja a nyelvet, aki már nem is olyan fiatal és most kezd új életet.
Az okot, hogy miért hagytam ott Magyarországot mindenki tudni akarta. Miért jöttem el?— Ez egy visszatérő kérdés volt mindenhol és minden alkalommal. Nagy csalódás lehetett hallani, hogy nem a zsidó identitásom fejlesztése miatt hagytam el hazámat, hanem a piszkos anyagiak vezéreltek új életem felé.
Közel másfél évig dolgoztam Petah Tikván, ami nagyon érdekes volt számomra. Sokféle jellemű emberrel találkoztam és mondhatom nem mindig nyerte el a tetszésemet, amit tapasztaltam.
Belépve az üzletbe rögtön a ruhákba botlott a kedves vevő, az én „rezidenciám” egy függönnyel elválasztott öt négyzetméteres kis terület volt. Innen nyílt egy mosogató rész és egy mellékhelység. Izraelben nagyon sok üzlet nem rendelkezett belső mellékhelységgel még abban az időben legtöbb helyen az udvaron működött egy több üzlet számára kialakított WC.
A nyelvtanulásnak nagyon az elején voltam és a szakmámmal kapcsolatban szinte egyetlen szót sem ismertem. Kihasználva a félórát, amit utazással töltöttem a buszon tanultam a szavakat. Először is összegyűjtöttem a szakmai szavakat, igéket, főneveket, mellékneveket, majd rámondtam egy MP3-as lejátszóra és utazásaim során ezt hallgattam. A munkahelyemen nem nagyon volt lehetőség a beszélgetésre mivel az eladó nem fárasztotta magát avval, hogy kitalálja mit akarok mondani inkább a telefonját bámulta egész nap. Valahol megértettem, azonban rosszul esett, mert a nyolc óra alatt nagy szükségem lett volna egy kis beszélgetésre. A nyelvi tudásom ezen szakaszában nagy odafigyelést, türelmet és koncentrációt igényelt a velem való társalgás.
Sokszor mondtam nevetve olyan vagyok, mint egy keresztrejtvény.
Lassan kiismertem az eladókat és tudtam, ha nem csak azt kérdezik meg tőlem, hogy hogy vagyok, hanem azt is, hogy van a férjem és a gyerek, akkor fusi munka van kilátásba. Ezekért én természetesen soha nem fogadtam el pénzt, mivel fizetett volt a munkaidőm és nem az én eszközeimmel dolgoztam.
A ruhajavításokon kívül, ami aljafelhajtásból, szűkítésből, bővítésből esetleg átalakításból állt feladatom volt elegáns ruhák kialakítása. Adott volt egy bokáig érő egyenesvonalú, gumis derekú jersey szoknya, melyhez tartozott egy felső hosszú ujjal, zárt kerek nyakkal. Ez volt az alap, amit fel kellett díszítenem fodrokkal, csipkével, szalagokkal vagy kisebb átalakításokat kellett rajta végeznem, de úgy, hogy a vallásos nők tudják hordani. Részben a főnököm elképzelései alapján részben saját fantáziám szerint. Azt, hogy teljes mértékben megbíznak a tudásomban, akkor vettem észre, amikor egy probléma megoldása kapcsán azt mondták: Csináld ahogy szerinted jó lesz!
Szabad kezet kaptam, nem kellett velük megbeszélni! Hurrá!!!!
Mondanom se kell ez röpke két hét után megtörtént, ami nagyon tetszett mivel szerettem és tudtam is használni a fejem, mindig voltak egyedi ötleteim és nem szakmabelitől amúgy is nehezen fogadtam el bármilyen tanácsot. Aki csak elméletileg tud valamit az nekem ne adjon tanácsot, mert sokszor jónak tűnik az ötlet, csak gyakorlatilag nem kivitelezhető vagy nem éri meg a ráfordított idő. Varrni mindenki tudott fejben, de a kivitelezésben kevesen jeleskedtek.
Lassan megismertek a visszajáró vevők, többen már a munkám miatt jöttek és többször előfordult, hogy az eladó helyett nekem kellett beigazítani a ruhát és kikérték a véleményemet is az általuk vásárolt termékről. A véleményem elmondása sokkal nehezebb volt, mint a varrás. Diplomatikusnak kellett lennem, mert a főnököm eladni akart, én meg rosszul hazudok. Először is a ruhák nem az én ízlésem szerint valók voltak még akkor sem, ha részben én terveztem őket, másodszor nem mindig volt előnyös a viselője számára. Nehezen, de megoldottam a problémát és a vevők elégedetten távoztak.
A vallásos nők soha nem érkeztek egyedül, férjük minden esetben elkísérte őket. A pénzt is a férfiak kezelték, a hölgyek pedig legtöbbször órákon keresztül próbáltak. Sokszor a gyerekek is az anyjukkal tartottak, mely egy rémálommal is felért. Ilyenkor tele volt az üzlet gyereksírással és szaladgáló, kiabáló gyerekekkel.
Köszönni szinte senki nem köszönt, aki belépett az általam használt „helységbe”. Látták, hogy ott ülök és varrok, de nem tudtak mást csak lesütni a tekintetüket és zavartan nézni maguk elé. De így viselkedett az is, aki bármi más okból érkezett az elfüggönyözött rész mögé. Bejött, letette, amit hozott, majd távozott.
Borzalmasan kényelmetlenül éreztem magam, dühös voltam, mert úgy éreztem levegőnek néznek, és azt nem szeretem. Számomra mindig természetes volt, hogy ha belépek egy helységbe köszönök az ott tartózkodóknak. Ez Izraelben nagyon sokszor nem így működik! Elég sokan vannak, akik az alapvető illemszabályokat nem ismerik, vagy nem érdekli őket. A köszönés számomra nem is illem kérdése, hanem a másik ember iránti tisztelet.
Amit nagyon szerettem, hogy Meir egy héten egyszer hozott házi pitát, melyet az édesanyja készített és isteni finom volt. Áprilisban a főnököm meghívott, hogy a pészachi ünnepet töltsük, a családjával. Ez nagy megtiszteltetésnek számított vallásos család lévén, azonban azt is megtudtam, hogy szokás újbevándorlók felé egy ilyen gesztust tenni. Távol a családtól ne legyenek egyedül ezen az ünnepen. Ez volt életünk első igazi pészachi ünnepe és a 16 év alatt az utolsó is. Aztán szeptember körül velük töltöttük a sátoros ünnepet is. Ez nem sikerült olyan jól, kicsit kényszeredett volt az egész, majd lassan megtanultuk azt is, hogy nem kell minden meghívást elfogadni.
December környékén elkezdett bennem motoszkálni az elmenetel vágya. Nyelvet akartam tanulni, többet szerettem volna emberekkel találkozni és beszélni. Találtam Raananán egy hatalmas üzletet, a neve H&O.
Itt lettem eladó a ruházati osztályon. Ha érdekel a folytatás tarts velem legközelebb is!
Ha tetszett oszd meg a Facebookon, hogy mások is olvashassák!
Sütiket használunk a tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók biztosításához és a forgalom elemzéséhez. A weboldalunk Ön általi használatára vonatkozó információkat megosztjuk közösségi média-, hirdetési és elemzési partnereinkkel is, akik ezeket az információkat kombinálhatják más olyan információkkal, amelyeket Ön adott meg nekik, vagy amelyeket a szolgáltatásaik használatából gyűjtöttek. Ön beleegyezik a cookie-k használatába, ha továbbra is használja weboldalunkat.
Sütiket használunk a tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók biztosításához és a forgalom elemzéséhez. A weboldalunk Ön általi használatára vonatkozó információkat megosztjuk közösségi média-, hirdetési és elemzési partnereinkkel is, akik ezeket az információkat kombinálhatják más olyan információkkal, amelyeket Ön adott meg nekik, vagy amelyeket a szolgáltatásaik használatából gyűjtöttek. Ön beleegyezik a cookie-k használatába, ha továbbra is használja weboldalunkat.
A szükséges cookies segítenek egy webhelyet használhatóvá tenni azáltal, hogy lehetővé teszik az olyan alapvető funkciókat, mint az oldalnavigáció és a hozzáférés a webhely biztonságos területeihez. A weboldal nem működik megfelelően ezek nélkül a cookies nélkül.
A preferenciális cookies lehetővé teszik a webhely számára, hogy megjegyezze azokat az információkat, amelyek megváltoztatják a webhely viselkedését vagy megjelenését, például az Ön által preferált nyelvet vagy azt a régiót, amelyben tartózkodik.
A statisztikai cookies segítenek a weboldal tulajdonosainak megérteni, hogy a látogatók hogyan lépnek kapcsolatba a webhelyekkel, névtelen információk gyűjtésével és jelentésével.
A értékesítés cookies arra használják, hogy nyomon kövessék a webhelyek látogatóit. A cél az, hogy releváns és vonzó hirdetések jelenjenek meg az egyes felhasználók számára, és ezáltal értékesebbek legyenek a megjelenítők és a harmadik fél hirdetői számára.
A besorolatlan cookies olyan cookies, amelyek osztályozása folyamatban van, az egyes "sütik" szolgáltatóival együtt.
