izraelrol-neked.hu logoja

Kirándulás Jessar al-Zarqaa faluban,naplemente Ha Bonim településen, és közben megannyi érdekesség.

Kirándulás előzményei.

Már egy ideje nem írtam, az unokák mellett nem volt nagyon időm, valamint egy másik sokkal bonyolultabb honlap építésbe fogtam. Edit barátnőmmel szintén nem volt időm beülni valahová egy kávéra, beszélgetni egy nagyot, pedig nemsokára indulok haza, Magyarországra.

Mint rendesen egyik nap elmentem Edithez a munkahelyére (a lottozóhoz) szerencsét próbálni. Itt szoktunk kicsit beszélgetni. Megbeszéltük, hogy pénteken délelőtt bemegyünk Tel-Avivba, sétálunk és beszélgetünk, majd megiszunk egy kávét Neve Tzedek egyik hangulatos kávézójában.

Miután mindketten rögzítettük a napot, én hazaindultam ő pedig folytatta munkáját a lottózóban.

Másnap csöng a telefon! Látom Edit keres. Rögtön arra gondoltam semmi nem lesz a pénteki napból!

Szia Éva a pénteki nap miatt hívlak. Lesz egy kirándulás Jessar al – Zarqaá-t és környékét járnánk be. Nem megyünk inkább ide? A kirándulás végén megnézzük a naplementét, állítólag az országban itt a legszebb, és utána haza megyünk.

Nekem megfelel—válaszoltam. Oké, akkor jelentkezem—mondta Edit és letette a telefont.

Nem vagyok egy határozatlan nőszemély, de csütörtökön olyan meleg volt, hogy elbizonytalanodva hívtam fel Editet.

Szia Editke! Reggel csak egy kicsit sétáltam az unokámmal, 10 órára már otthon is voltam, de úgy izzadtam, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel– panaszkodtam. Mi lesz velem a kiránduláson nem megyünk még is Tel-Avivba? — Kérdeztem kétségbe esve.

Nyolckor indulnánk dél és egyóra felé már mindenki otthon lenne — terveztem el a napot.

A túra meg pont délbe kezdődik és látom magam, ahogy vonszolom a testem a poros, napsütötte úton a 36 fokos melegben — sajnáltattam magam.

Ne izgulj minden rendben lesz! — válaszolta Edit, aki sokkal edzettebb, mint én mivel évek óta intenzíven tornázik. Ha nehéz lesz és nem bírod, akkor haza megyünk — nyugtatott meg. Végül beadtam a derekam.

Másnap délelőtt eljött értem, és még mindig nem teljesen nyugodt szívvel, de beültem az autóba és elindultam kirándulni.

Egy órát autóztunk, mire elérkeztünk a mosháv bejáratához, ahol a találkozó volt. Innen mentünk tovább egészen Jessar al-Zarqa településig.

Jisr al-Zarqa (arabul: جسر زرقا, pontos átírás: Jessar al-Zarqaa, néha egyszerűen "Jasser"-nek is nevezik).

Jessar al-Zarqa az egyetlen tengerparti és a legszegényebb település Izraelben, ahol mindenki arab-muszlim.

Ahogy áthajtottunk a településen látszott a szegénység és az igénytelenség, amely jellemző a legtöbb arab településre. Szerintem a szegénység az egy állapot, sajnos mindenütt a világon létezik, ez ellen mi magunk is tehetünk, ám az ország vezetésének is oda kellene figyelni azokra az emberekre, akik nehéz sorban élnek és lehetőséget nyújtani nekik a felemelkedésre.

Véleményem szerint a kosz és a mocsok az nem jár kézen fogva a szegénységgel, ahol így van ott az igénytelenség az úr. A szemetet és a mocskot nem kell az utcán tartani, lehet takarítani és kulturáltabbá tenni a környezetet, ha van rá igény.

Miután megérkeztünk a kiindulási pontunkra kiszálltunk az autóból, bemutatkoztunk egymásnak. Mojse a túravezető rögtön magához ragadta a szót. Edit útközben már említette, hogy Mojse nagyon szeret beszélni, nagyon tájékozott és alapos.

Edit megemlítette, hogy magyar vagyok és magyarul fogunk beszélgetni, valamint néha fordít is nekem. Ez az információ azért volt fontos, nehogy valaki azt gondolja, hogy róla beszélgetünk magyarul. 

Edittel egyébként csak magyarul beszélek, írni szoktam neki héberül, mert olvasni nem tud magyarul. Egyidősek vagyunk, ő is mint a fiam 14 évesen jött Izraelbe Erdélyből. 
A hír hallatán az egyik kiránduló férje mosolyogva megszólalt magyarul, de csak annyit tudott, hogy mondani, hogy szia és igen. Viccesen megjegyeztem,hogy szeretem, ha a férfiak igent mondanak egy nőnek. Ezt héberül mondtam és szerencsére nem vették zokon. Sajnos nem mindig értik a kissé szarkasztikus néha cinikus humoromat.

Egy másik nálunk jóval idősebb bácsi, pedig büszkén mutatta magyar állampolgárságát igazoló kártyáját. Jó lesz vigyázni miről beszélek súgtam oda barátnőmnek, azonban tudtam, hogy akik ennyire nem beszélik a nyelvet nem értik, hogy mit mondok. Talán csak néhány szót értenek, de nem értik a mondatot, az összefüggéseket.

 

A Jessar al-Zarqa név jelentése a kék híd (a patakon), a Nahal Taninim „al-Wadi al-Zarqa” (arabul kék patak) híd neve után. — Kezdte a település bemutatását Mojse.

A lakosok eredete ősi, és már 500 évvel ezelőtt a Jamusin nevű csoport élt a Habara  környékén. A 19. század hetvenes éveiben a Kabara-mocsarak szélén fekvő település 15 házat, és lisztmalmot foglalt magában. Az eredeti település a mocsártól keletre, a Kabara-barlang területén volt. A lakók nem egységes származásúak. A Jurban család először a Jordán völgyéből (arabul Hor) érkezett, ezért a lakókat Hawarnának hívták. Az Amash család a szamáriai Makdumból, Najar Arishből vagy Egyiptomból, apja Horánból és Tetóthából, anyja pedig Szudánból származott. A lakók a mocsarakban és a Földközi-tengerben horgászatból, valamint a mocsári talajból fúrásból, gumi- és nádnövényekből szőtt szőnyegkészítésből éltek.

Az itt lévő mocsár 1924-ben Zichron Ya’akov település számára kiszáradt. A mezőgazdasági földterületek javára és a malária felszámolása érdekében, a lakosoknak alternatív földet ajánlottak fel.

Pénzt is kaptak a mocsár kiszáradása miatt, mivel elvesztették a forrást, mely a megélhetésüket biztosította. Az alternatív helyszín a Kurkar gerincen található kőbánya maradványain található, amelyet a PKA 1924-ben vásárolt meg. 1926-ban avatták fel az új települést, ahol minden család körülbelül 30 dumát (hektár) kapott.  Izrael Állam megalakulásával a település fejlődött és betonházak és tömbök épültek. A törzs tagjai továbbra is mezőgazdasági munkákat végeztek a környék településein.

 A falu tengerparti területe gazdag természeti környezettel rendelkezik. Való igaz, hogy Maagan Michael halastavai a hosszában húzódnak, és a strand megközelítése délre, a folyó torkolatának területére korlátozódik, ahol egyedülálló sziklaképződmény emelkedik, azon túl pedig egy kis horgászhely és csónakok. A gyakorlatban ma nagyon kevesen foglalkoznak halászattal, mi is csak 7-8 hajót láttunk a parton. A község bekötőútja a 4-es útról kelet felől, a falu északi részén a 2-es úton átvezető hídon és a település központjában az alatta lévő átjárón keresztül vezet. A lakosok az autópályán túli területet nem építhetik be.

1994-ben a települést „rehabilitációs negyedté” nyilvánították. 2009 végén a Belügyminisztérium megkezdte a település első főtervének elkészítését, melynek keretében az illetékességi terület bővítésének szükségessége, a bővítés mértéke, jellege és elhelyezkedése is felmerült, az ott uralkodó nagy népsűrűség miatt. A telített beépítés ösztönzése és a 2-es főút keleti irányú elterelése megfontolásra került, a település bővítése érdekében.

2017-ben felavatták az izraeli rendőrség állomáshelyét a településen. Erre nagy szükség volt, mert nagyon sok támadást követtek el az izraeliek ellen. Hatalmas köveket dobáltak az autókra ezzel súlyos, életveszélyes olykor halálos balesetet okoztak. – tudtuk meg mindezeket Mojsétól. Mojse egy örökmozgó figura volt, aki nem csak gyorsan és hadarva beszélt, hanem beszéd közben ide-oda forgot, mozgott. Egy szikár hiperaktív hatvanas fickó volt.

Folytattuk utunkat még egy kicsit gyalog, bejártuk a gyönyörű partszakaszt, majd ismét kocsiba szálltunk és elindultunk a Nemzeti Park irányába.

A Nemzeti Park területére már gyalogosan mentünk be, és az itteni partszakaszon, ami kb. 4 km gyalog mentünk végig.

Dor hof, szabad strand a Természetvédelmi terület része.

A Dor hof strandon pihentünk, és fürdőztünk egyet, megszekítva ezzel a gyaloglást. Ez egy “kiépített” strand volt belépő nélkül, WC-vel, külső zuhannyal, hogy legalább a sót és a homokot le tudja mosni az ember, ha partra vetődik és elindul haza.

Mondjuk ezen a partszakaszon a természetvédelemnek a nyomait se tudtam felfedezni.

A kirándulás egyetlen negatív élmény ez a strand volt. Edittel elmentünk átöltözni a mosdóba, ahonnan öklendezve rohantam ki. Az még nem zavart annyira, hogy sáros, volt a padló, azonban az összeszart wc, az eldobott szaros papírok, használt bugyi és az orfacsaró bűz az igen.

Szerencsére megbújt a táskámba néhány maszk még a Corona vírus idejéből, ezt tettük az orrunk elé.

Visszamerészkedtem maszkkal a fejemen. Nagyon szerettem volna megfürödni a tengerben mert csábított a gyönyörű színe, a hullámok és a melegség ami áradt belőle. Azt mondtam, ha már eljöttem idáig nem lehet, hogy ne fürödjek. Edittel találtunk egy viszonylag “tiszta” helyet, ahol egymást támogatva átöltöztünk.

A tenger csodálatosan kék és hihetetlenül meleg volt. 31fokot írtak ki a parton lévő ház falára, mely egyben elsősegélyt nyújtó állomás is volt.

A hatalmas hullámok hátán ringatózva már el is felejtettük az előbbi kellemetlenséget. Később, mint a tinik vidáman huppantunk egy-egy hullám tetejére, mely métereket dobott arrébb minket.

Krokodil-Patak

A fürdőzés után folytattuk utunkat egészen a Nahal Tanninim-ig, ami Krokodil -patakot jelent. A patak édes vize találkozik a sós tengerrel egy ponton, majd a patak vize a tengerbe áramlik.

Valamikor régen krokodilok éltek ezen a helyen és a területet Krokodiloposznak hívták—magyarázza Mojse.

A Tel Taninim egy ősi terület a Nahal Taninim torkolatától délre, Jisr al-Zarqától nyugatra a Földközi-tenger partján. A várost Crocodilopolis (görögül: Κροκοδείλων πόλις, „krokodilok városa”; latin: Crocodilon) városaként azonosítják, amelyet a perzsa korszakban alapítottak, és utána a rómaiak idején is lakott volt. A város neve, az ókori és a modern, a 20. század elejéig a folyó környékén élt hior krokodilokról kapta a nevét. A név Ptolemaioszi Egyiptommal való kapcsolatra utal (Izrael földjét uralta a Kr. e. 3. században).

Nahal Taninim torkolatánál annak a török ​​boltíves hídnak a maradványai vannak, amelyet az oszmánok építettek 1898-ban II. Vilmos német császár izraeli látogatására, aki szekerén Haifából Jeruzsálembe akart utazni a Földközi-tenger partja mentén. Ez a híd egy római híd alapjára épült, és nemrégiben pontosan 2020-ban újították fel.

1912-ben egy krokodilra vadásztak Nahal Taninim környékén. A krokodilt sikerült levadászni, maradványait Ernst Schmitz atya zoológiai gyűjteményében őrzik, jelenleg a Tel Avivi Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeumában.

 Ze’ev Vilnai 1148-ból írt egy keresztény zarándokról, aki azt mondta, hogy ” a folyóban szörnyű krokodilok élnek, és jobban utálják az embert, mint bármely más állat.” 1877-ben a folyóban elkaptak egy nagy nőstény krokodilt, 3 méter hosszú volt és 48 tojást találtak benne.

Ze’ev Vilnai mesél egy legendáról is, amely szerint az ókorban két krokodilt hoztak Egyiptomból, amelyben két testvér uralkodott Cézáreában, akik közül a legidősebb egyedüli uralkodó akart lenni, és abban reménykedett, hogy a krokodilok felfalják a leprában szenvedő testvérét, akinek ezért rendszeresen fürödnie kellett a patakban. Azonban nem a krokodilok végeztek vele. Victor Gran legendaként említi azt is, hogy a folyóban lévő krokodilok két Egyiptomból hozott krokodilból származnak.

Henry Baker Tristram tiszteletes 1864-es naplójában feljegyzett egy több mint három és fél méter hosszú krokodil elfogását Wadi Zarqában. Tristram rámutat, hogy ez az egyetlen krokodil, amelyet Ázsiában fogtak be, és az egyiptomi fajhoz tartozik, ami az Egyiptom és Izrael hüllővilága közötti többszörös rokonság példája.

Megálltunk az úgynevezett Kék Barlangnál, láttuk a természet különböző alkotásait a sziklákon és a part szakaszokon. Ahogy a hullámok mozgása az évszázadok alatt megalkotta és itt hagyta számunkra a csodálatos partszakaszt, lecsiszolt sziklákat. Talpunk alatt megannyi kiszáradt kagylóhéja ropogot, melyeket a víz mozgása vetett partra, hogy aztán tenger ismét visszakapja majd őket, ha jön a dagály.

Utolsó állomásunk a HaBonim Beach volt. Itt is megfürödtünk, majd leültünk beszélgetni, enni és zenét hallgatni.

Mojse elmondta a sabbati kiddust (áldást), mindenki ivott egy kis bort és evett egy szelet kalácsot, ahogy ilyenkor illik. Néha fel-fel kiáltottunk,hogy senki ne maradjon le a látványról mellyel a naplemente ajándékozott meg bennünket.

A 4 km -es túra valóban nem volt sok, többször megálltunk, Mojse magyarázott, de a nap végére bizony a gyaloglástól elszokott lábaim nagyon elfáradtak.

A pálya volt nehezített, mivel sokat mentünk homokban, kagylókon, lejtőkön, emelkedőkön.

Edittel megállapítottuk, hogy nagyon jól éreztük magunkat, hasznosan és kellemesen töltöttük el ezt a napot.

Kár lett volna kihagyni egy kis izzadás miatt!!

Shalom mindenkinek,Éva.

Facebook Pinterest Instagram
Legutóbbi bejegyzések

Sütiket használunk a tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók biztosításához és a forgalom elemzéséhez. A weboldalunk Ön általi használatára vonatkozó információkat megosztjuk közösségi média-, hirdetési és elemzési partnereinkkel is, akik ezeket az információkat kombinálhatják más olyan információkkal, amelyeket Ön adott meg nekik, vagy amelyeket a szolgáltatásaik használatából gyűjtöttek. Ön beleegyezik a cookie-k használatába, ha továbbra is használja weboldalunkat.

Beállítások Összes letiltása Engedélyezni az összeset