Az emberek között pillanatok alatt hatalmas összefogás jött létre. A civilek hamarabb léptek egymás megsegítésében, mint a kormány!
Ma október 10-én még mindig nincs vészhelyzeti kormány! Miért nincs?
Úgylátszik a politikai érdekek és a taktikázás előrébb való minden emberéletnél.
A kormány véleményem szerint még most is a saját seggét félti. Mi lesz a háború után, ha most megosztom a hatalmat?! — gondolják egyes politikusok.
Nyilván nem vagyok gondolatolvasó, csak a háború előtti és a mostani cselekedeteik alapján úgy vélem a vezetőknek még mindig a hatalom megtartása a fontos, nem pedig az összefogás.
Addig is míg megy a huza-vona felsőbb szinteken a civilek megszervezték magukat.
Emberek tömegesen jelentkeznek véradásra. Hosszú sorok kígyóznak a bevásárló központokban ideiglenesen felállított helyeken, valamint a kórházak előtt. A lakosság sokszor 4-5 órát áll sorba, hogy vért adjon.
Teszik ez úgy, hogy a hétköznapokban az izraeli ember egy percig sem szeret sorban állni. Ha a pénztárnál csak két ember áll előtte azonnal reklamál, hogy nyissanak ki még egy pénztárat.
Most azonban mindenki türelmes, adni akar, ha mást nem is tud adni, adja a vérét!
A várakozást, sorban állást megnehezíti a meg-meg szólaló szirénák figyelmeztetése egy közeledő légicsapásra.
Önkéntesek adományokat gyűjtenek rászorulóknak. Családok fedél nélkül maradt embereket fogadnak be az ország minden pontján.
Gyűjtés indult a katonák részére is, élelem, tisztálkodási szerek, takarók, önkéntes varrónők jelentkeznek katonai ruhák megvarrására.
Látni ezt a hatalmas összefogást, egymásba kapaszkodást megható és egyben felemelő érzés.
Pár nappal ezelőtt a politika miatt egymás torkának eső emberek hirtelen egymás felé fordulnak, és mindenki ott segít, ahol tud.
Fiatal katonák igyekeznek haza a világ minden részéről, megszakítva szabadságukat,tanulmányaikat, megvédeni a hazát!
Részben konzulátusi segítséggel igyekeznek haza, részben a facebookon alakult csoportok segítségével keresnek jegyet.
Sokan vannak, akiket behívtak, de tömegesen jönnek az önként jelentkezők.
Közben mások temetnek, a halottak száma izraeli oldalon meghaladta a 900-at, beazonosításuk nehézkes, lassú és fájdalmas.
Mások kórházban imádkozva remélik, hogy szeretteik felépülnek.
Sokan, keresik családtagjaikat és teljesen tanácstalanok, mivel semmi életjel nem jön szeretteik felől. A média tele van síró anyákkal, gyerekekkel és nem hallani mást csak könyörgést a mindenható felé.
Könyörgés a kormányhoz és könyörgés a terroristákhoz, hogy ha náluk van a gyermekük hagyják életben.
Sajnos ez utóbbi kérés biztosan nem talál meghallgatásra.
A médiából lehet tudni, hogy volt olyan 12 év körüli kislány, akinek a terroristák megölték a nagymamáját. Az egészet felvették telefonra, majd elküldték a kislánynak. Ez rettenetes trauma, fájdalom amit hosszú idő lesz feldolgozni!
Igazi segítséget a kormánytól három nap elteltével kaptak az állampolgárok, ami szerintem nagyon sok. Ilyenkor minden pillanat számít és még csak elképzelni is borzalmas, hogy tehetetlen vagy, mert nem tudod merre indulj el, sőt megkértek el se indulj, mert veszélyes.
De a gyereked téged vár, te mindig ott voltál mellette a nehéz helyzetekben.Most viszont amikor életük legnehezebb, legfélelmetesebb óráit élik te nem vagy sehol, hisz nem is tudod ő hol van. Ebben a félelmetes helyzetben csak vár és vár reménykedik, de hiába! Te meg megőrülsz a fájdalomtól és a kétségbeeséstől és attól, hogy még soha nem hagytad cserben a gyermeked, de most tehetetlen vagy, hisz azt se tudod merre indulj el.
A sebesültek száma a mai napon október 10-én meghaladta a 2000-t, a kórházak megteltek sebesültekkel, ilyenkor csak az összefogás segít túléni ezt a borzalmat.
Az összefogás és egymás segítése Izraelben ezekben a napokban példaértékű!
