Izrael béketörekvéseiről szóló írásom azért születik, mert haragszom, feldühítettek. Azt is tudom, hogy nem lenne szabad hozzászólásokat olvasni a Facebook-on, mert az olykor megterheli az ember lelkét, azonban kíváncsi vagyok.
Szeretem megismerni a másképp gondolkodó emberek véleményét. Miért gondolkodnak másképp? Mi motiválja őket abban, hogy átkozódjanak, gorombák legyenek?
Mi készteti őket arra, hogy ismeretlen emberek, nemzetek ellen vagy mellett álljanak ki, vagy éppen átkozzák el őket?

Rá kellett döbbennem, hogy ezek az emberek, tájékozatlanok. Hiányos a történelmi ismeretük, kizárólag olyan portálokból tájékozódnak, amelyek szájízüknek, gondolatviláguknak megfelel.
A legtöbb kommentelő, mely Izraelt elítéli – akit brutális módon megtámadott a Hamasz terror szervezet – még mindig ott tart, hogy Gáza megszállt terület. Holott ez nem igaz! Ha valaki megszállta Gázát az a Hamasz nevezetű terrorszervezet.

A tájékozatlan, kommentelő elítéli Izraelt még ebben a fájdalmas helyzetben is. Figyelmen kívül hagyja, hogy Izrael soha nem támadott meg egyetlen országot sem, mindig csak védekezett. Most is azt teszi!

Ebben az információs zajban a tényeket elhallgató, kattintásvadász médiumok befolyásoló tényezők, sajnos.

Miért ítélte el legutoljára Izraelt néhány médium és a közvélemény azon része, mely nem követi az eseményeket „csak” zsigerből gyűlöli Izraelt, a zsidókat?

Október 17-én – tíz nappal az Izraelt ért Hamasz által végrehajtott terrortámadás után – hatalmas robbanás rázott meg egy gázai baptista kórház épületét. A robbanást egy becsapódó rakéta okozta.
A Hamasz terrorszervezet azonnal Izraelt okolta a történtekért, melynek pár médium még azon melegében hitelt adott és tele kürtölte a világot, Izraelt befeketítve. Ime egy példa, amiben egyetlen tény igaz, hogy a kórház felrobbant. BBC, Washington Post, 444. Vajon hány embert ért el? Hányan adtak hitelt a hírnek és törtek pálcát Izrael felett? 

Izrael viszont tagadta a vádakat, mert szerintük a palesztin Iszlám Dzsihád rakétája okozta a több mint 300 áldozatot követelő becsapódást.

Néhány példa arra, hogy a Hamasz vagy az Iszlám Dzsihád terrorszervezetek hányszor is „lőtték lábon” magukat, meggyilkolva saját népüket:
  1. 2016-ban a kilőtt rakéták fele a Gázai övezetben ért földet.
  2. 2017-ben két rakéta is a saját területükön landolt, az egyik nem okozott sérüléseket, viszont a másik a Hamasz szóvivő testvérének, Moshir al-Masri házát találta el.
  3. 2019-ben egy a Gázai övezetből kilőtt rakéta, mely nem érte el Izrael területét hét palesztint sebesített meg, mivel Gázában landolt.
  4. május 10-18 között 4340 rakétát lőttek ki Izrael területére, melynek egyharmada szintén Gázát találta el.
 
Másik példa a hazugságokra:
Néhány szervezet, mint például az Amnesty International már többször vádolta igaztalanul Izraelt, hogy emberjogi aktivista szervezeteket támadott meg Gázában. A vádak azonban csak vádak maradtak, Izrael bebizonyította az ellenkezőjét, ami tudjuk legtöbbször már nem éri el azokat, akik hisznek az első hírnek. Elsőre megkapták, ami szívüknek, fülüknek kedves.
 

Kettős mérce, amivel egyes médiumok Izrael ellen hergelik az embereket!

Napokon át vizsgáljták, hogy vajon a Hamasz terrorszervezet tényleg lefejezett-e gyerekeket, vagy „csak” felgyújtotta őket. Mindenféle képeket, bizonyítékokat követelnek, akkor amikor a hírszolgáltatók, közösségi portálok tele vannak elborzasztó képekkel.

Ugyanezek a hírszolgáltatók megfontolás és bizonyítékok nélkül telekürtölik a világot, hogy a gázai kórház felrobbantását Izrael hajtotta végre.

Anélkül, hogy bizonyítékuk lenne róla öles betűkkel, címoldalon, „ahogy kell” lehozzák, hogy izraeli rakéta csapódott be egy gázai kórházba, a halottak száma több, mint 300.

Teljesen figyelmen kívül hagyják a bizonyítékokat, melyeket Izrael bemutatott:

  • drónképek,
  • műholdas megfigyelés,
  • lehallgatott telefonbeszélgetések,
  • jegyzőkönyvek

Ezek a bizonyítékok világosan bemutatják, hogy a kórházat ért támadásért nem Izrael a felelős.

A Hamasz a vádaskodáson kívül semmilyen bizonyítékokkal nem ált elő, és nem hajlandó független tényszakértőket sem beengedni a területre.        Nem véletlenül!

Mit tesznek az arabok és mit Izrael, hogy béke legyen a térségben?

Akik hosszú évek óta figyelemmel kísérik a térséget, minden oldalról tájékozódnak, tudják, hogy Izrael soha nem támadott meg egyetlen országot sem, mindig csak védekezett.

Izrael 1948. május 14-én kiáltja ki függetlenségét. Rögtön másnap Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon és Irak megtámadták az országot. A szegényesen felszerelt izraeli hadsereg hatezer katonát vesztett ebben a háborúban. A háborút azonban megnyerte!

1967-ben Izraelt ismét megtámadják az arab országok, az ok csupán annyi, hogy létezik.

Ez volt az a háború, mely hat napig tartott, a támadó országok pedig Egyiptom, Jordánia és Szíria volt. A háború után Jeruzsálemet egyesítették, Izrael fennhatósága alá került. Júdeát, Szamáriát, Gázát, a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot Izrael felügyelte. Ennek eredményeként az északi falvak 19 év szíriai bombázás után felszabadultak, biztosították az izraeli és Izrael felé irányuló hajózást a Tiran-szoroson keresztül.

1973-ban kitört a Jom Kippuri háború, mely váratlanul érte Izraelt. Egyiptom és Szíria támadta meg az országot.
Izrael sikeresen visszaverte a támadásokat, sőt a katonák eljutottak egészen Damaszkuszig. Kétéves tárgyalások folytak a békéről Izrael-Egyiptom és Izrael- Szíria között melynek eredménye az lett, hogy Izrael kivonult a háború során elfoglalt területekről.

Tudomásom szerint nincs olyan ország a világon amelyik visszaadott volna egy háborúban elfoglalt terület. A területek visszaadását békéért az ENSZ is szorgalmazta.

Az ENSZ a 242-es határozatában szólítja fel Izraelt és a PFSZ-t (palesztinokat vezető szervezet), hogy kössenek békét.
Ezt a javaslatot mármint a békért területet azonban a PFSZ visszautasítja és Izrael létezését sem ismeri el.

Béke kötés Egyiptommal, majd Jordániával

  1. Az 1979 márciusában írták alá a végleges egyiptomi-izraeli béke szerződést. A szerződés lényege, hogy Egyiptom elismeri Izrael Államot, azzal gazdasági és politikai kapcsolatokat létesít, cserébe visszakapja a Sínai – félszigetet.
    Ez volt a  Camp David-i békeszerződés, melynek közvetlen előzménye Izrael elsöprő győzelmével végződő 1967-es, úgynevezett hatnapos háború volt.
  2. Izrael 1994-ben Egyiptom után második szomszédjával Jordániával is rendezte diplomáciai kapcsolatait negyvenhét éves ellenségeskedés után.
    Az egyezmény alapján Izrael átadott Jordániának mintegy háromszáz négyzetkilométernyi területet, és vállalta évi 50 millió köbméter víz átadását a Jordán folyóból, és további száz millió köbmétert más forrásokból.

Béketárgyalások, intifádat

Izrael 2000 márciusában teljesítette a csapatkivonási tervezet első és második lépését. Ennek eredményeként Ciszjordánia 18 százaléka „A”, 21 százaléka „B” területi besorolást kapott, és a palesztin népesség 98 százaléka palesztin fennhatóság alá került.

Az „A” besorolás annyit jelent, hogy Ciszjordánia főbb városai, a belső biztonságért és rendért, illetve a polgári ügyekért teljes mértékben a Palesztin Tanács felel. (Hebron városára külön megállapodás vonatkozik az ideiglenes megállapodáson belül, a hebroni csapatok átcsoportosítására vonatkozó egyezményt 1997 januárjában írták alá.)

A „B” besorolás szerint, Ciszjordánia kisebb városai és a falvak; a rendért és a polgári ügyekért a Palesztin Tanács, a biztonságért, polgárainak védelméért és a terrorizmus elleni harcért pedig Izrael felel. 

2000 szeptemberében palesztin oldalról elindult az intifáda, a válogatás nélküli terrorakciók sorozata, amely számtalan halálos áldozatot szedett és súlyos szenvedést okozott mindkét félnek. Több próbálkozás történt az erőszak megállítására és a békefolyamatok folytatására, ezek azonban a palesztin terrorista akciók miatt kudarcot vallottak.

Izrael elfogadta 2002. június 24-én George W. Bush amerikai elnök egyik beszédében kinyilvánított óhaját, amelyben felvázolja a palesztin terrorizmus befejezését és egy végső békekötés lehetőségét.

  1. május 25-én Izrael elfogadta a Roadmap című kezdeményezést, azonban olyan megjegyzésekkel egészítette ki, amelyeket alapvető fontosságúnak tartott a megvalósításhoz. Csatolta az Egyesült Államok elkötelezettségi nyilatkozatát, amely elismeri és figyelembe veszi ezeket a megjegyzéseket.

A palesztinoknak először azonban még be kell tartaniuk a Roadmap első szakaszában foglaltakat, mégpedig a terrorizmus és a lázítás azonnali és feltétel nélküli befejezését.
Izrael a terrorizmus megfékezésére tett lépései közé tartozott az terroristák elleni kerítés építése is, mellyel meg kívánta védeni állampolgárait a Gázából ellenőrizetlenül átjáró terrorista merénylőktől.

2003 decemberében, Ariel Sharon miniszterelnök bejelenti a Kivonulási tervet

2005 augusztusában Izrael kivonult a Gázai övezetből.
Kivonul még négy észak-szamáriai (Ciszjordánia) településről, hogy ötévnyi palesztin terrorizmust követően elősegítse a békefolyamat holtpontról történő kimozdítását.

A kivonulás sajnos nem hozott békét a két nép számára.

2006-ban a választásokon győz a Hamasz a térségben. A palesztin terrorista akciók tovább folytatódtak: Kaszam rakétatámadások a Gázai övezetből a Negev északi részére, és egy izraeli katona elrablása terheli ezt az időszakot.

Ezek a támadások természetesen izraeli katonai válaszcsapásokat váltottak ki.

A leírtak alapján, melyek tények és nem víziók vagy kitalált események, látható, hogy Izrael nem akar és nem akart háborúzni soha!

Izrael mindig szorgalmazta a béketárgyalásokat, soha nem osont be egyetlen szomszédos országba sem, hogy csecsemőket gyilkoljon le, gyerekeket hurcoljon el, embereket égessen el, és nem sorolom tovább azokat a borzalmakat melyeket elkövettek a Hamasz terroristák.

Most még is azt lehet tapasztalni, hogy a világ egy része még mindig nem fogja fel ki az agresszor, és ki az áldozat!

Támogatások, melyek életben tartanak egy terrorszervezetet.

Annak ellenére, hogy a világ vezetői egyhangúan megegyeztek abban, hogy küzdenek a terrorizmus ellen, mégis fenntartanak és támogatnak egy terrorszervezetet

A támogatás fedőneve, segély.

A Hamasz támogatók között van az EU mivel a terrortámadás után is folytatja, sőt megháromszorozza a segélyt, Gázának. A súlyos euro milliárdok nyilvánvalóan nem az emberek jólétét fogják szolgálni, hanem ölésre, gyilkosságokra lesz fordítva, melynek elszenvedője Izrael és a palesztin nép lesz. A segéllyel még soha nem számolt el a Hamasz, ez világossá válik a nemrég hallott sajtótájékoztatóból! Kiváncsian várom a gyakorlati megvalósulást. Érdekel, hogyan is fogja bekérni a számlákat az EU a Hamasztól!

A Hamaszt támogatást kap még Amerikából, Katarból és más nyugati országokból is, valamint Iránból.

Játszunk el a gondolattal, hogy a segélyek összegét nem fegyverkezésre, alagutak építésére fordítja a Hamasz, hanem egy élhető országot épít fel belőle. Miért is kellenének fegyverek? Nincs Gáza körül olyan ország, amelyik el akarná taposni.

A segélyekből épülhetnének szép házak, kertek, modern felszerelt kórház, iskolák, óvodák, játszóterek, kávézók, éttermek stb.. Már régen lehetne ilyen szép hely Gáza. Nem lenne vérontás csak béke és építkezés.

 A vágyálmoktól szakadjunk el, és lássuk meg a szomorú valóságot! Ismét mi a baj, mi a probléma forrása? Jó a válasz, a békére való törekvés, az együttműködés, hogy Izrael közeledett és megállapodott négy arab állammal az Ábrahám-egyezmény keretében.  Ez a megállapodás hosszú időre jegelve lesz mostani helyzet miatt.

Izrael ellenségei nem nézik jó szemmel a folyamatokat, melyhez csatlakozott Szaúd-Arábia és több arab ország. Valószínűsíthető, hogy egyik oka a sok közül, ez lehetett a borzalmas vérengzésnek.

Miért nem akar segíteni a palesztinoknak Egyiptom, vagy más arab országok?

A palesztin menekültek ott álnak Egyiptom kapujában és az nem nyílik ki. Miért? Az arabok miért nem akarják a sajátjaikat? Látszólag elférnének a területen.

Az arab országok területe 13 132 327 km2, ezzel szemben Izrael területe 20 770km2.

Az arabok miért nem akarják a sajátjaikat? Vallás, mentalitás, kultúra, nyelv ugyanaz. Vagy még sem?  Látszólag elférnének a területen, ha az akarat meg van békében.

Megannyi kérdés, amire most még nem tudom a választ.

Úgy gondolom a palesztin emberek áldozatok, feláldozhatók a Hamasz terroristák szerint.

Senki se gondolja azt, hogy a terroristáknak számít az élet. A sajátjukat sem becsülik semmire, mert haláluk után „72 szűz” várja őket. Hitük szerint a haláluk után jön el a jobb élet. Feláldozzák a gyerekeiket, ha kell, mert zsidót, keresztény ölni nem bűn. 

Aki a saját életét nem becsüli semmire, az miért is becsülné a másét.

Izrael elengedte a civileket, nem akar vérontást, célja a Hamasz teljes megsemmisítése, a föld alatti alagutak felszámolása és nem utolsó sorban a túszok kiszabadítása épségben.

Izrael másik célja, hogy a béke, a nyugalom visszatérjen az országba és ezért mindent megtesz.
Ne szólaljanak meg a szirénák, akik elhagyni kényszerültek otthonaikat visszatérhessenek. A gyerekek járhassanak újból óvodába, iskolába. A játszóterek ismét megteljenek gyerek zsivajjal, kacagással.
Az emberek arcáról lassan kisimuljanak a fájdalomtól elmélyült barázdák és felszáradjanak a könnyek.

Tudom ez utóbbi lesz a legnehezebb és sok idő kell hozzá, de egyszer megtörténik.   

 

Shalom mindenkinek,Éva.