Lehet-e valami újat írni a Hanukáról?

Szerintem, nem. Azonban lehet párhuzamot vonni a jelenkorral, mivel sajnos még több mint 3000 évvel a történet után is van aktualitása. Napjainkra is jellemző, hogy sokszor a fény helyét a sötétség veszi át. Amikor is egyik ideológia vagy vallás uralkodni akar a másik felett. Ami szerintem még ennél is rosszabb, mikor a valláson belüli ellentétek csapnak össze és egyik csoport rá akarja erőltetni a másikra szokásait és nézeteit, elakarja tiltani hittársait a nyilvánosan és közösen használt imahelytől. Ideje lenne, ha ma is történne egy csoda, mely végre jobbá tenné a világot. Melyben nem emberek uralkodnak emberek felett, hanem a szeretet, megértés, békés egymás mellett élés lenne mindenki számára elfogadott érték.  

Hogyan tudott beférkőzni a hellenizmus a szigorú zsidó vallásba és hogy történt meg a csoda?

A Hanuka a fény ünnepe, nem vallási eredetű, gyökerei a II. Szentély idejére tehető. Amíg Athén, Spárta és Théba avval foglalatoskodott, hogy vezető szerephez jusson a görög államok között létrejött Macedónia és II. Filippos vezetésével egyesítette Hellast. A király nagyon hamar gyilkosság áldozata lett, trónját fia Alexandros (Nagy Sándor) örökölte. Nagy Sándor hódító háborúi során legyőzte a perzsákat és a Földközi tenger mellett lévő összes országot köztük Júdeát is. Ez azt jelentette, hogy a perzsák felett végső győzelmet aratott, mivel a meghódított országok valamennyien perzsa adófizetők voltak.
Ekkor i.e. 333-ban járunk. A hódító király nem nyúlt a zsidó valláshoz, sem a zsidó vallás központjához a jeruzsálemi Szentélyhez. Nagy Sándor még kedvezett is a zsidó adófizetőknek, mivel az u.n. szombatévben (smita) elengedte a zsidók adóját.

A szombatév azt jelenti, hogy abban az évben a Tóra szerint tilos megművelni a földet.

Nagy Sándor halála után három vezér versenyzett az utódlásért, végül az örökséget három részre osztották. Antiochosé lett Hellas, Ptolemaios Egyiptomot kapta meg, a birodalom ázsiai része Seleukosé lett. Júdeáért a harc tovább folytatódik egészen i.e. 301-ig, amikor is ptolemaiosok fennhatósága alá kerül egészen i. e.198-ig. Nekik fontos volt az adók pontos befizetése, a belső nyugalom és biztonság. Vallási szempontból igen toleránsak voltak. A hódítás azonban magával hozta a hellen kúltúrát, amit a betelepült macedónok és görögök hoztak magukkal. Júdeában építettek görög templomot, díszes oltárokat állítottak, színházak épültek és megjelentek a görög sportok is. A lakosság egyrészének ez mind elnyerte a tetszését, ezért a hellenizmus gyorsan elterjedt. Mindez nem tartott sokáig, mert amikor III. Antiochos elfoglalta Júdeát, az szíriai fennhatóság alá került, ahol szintén a hellen kultúra volt az uralkodó.

Ekkor még a Tóra törvénykönyv szerepét senki nem vonta kétségbe. Antiochos barátságosan viselkedett a zsidókkal pénzadományokkal segítette a Szentély gyarapodását. Halála után azonban minden megváltozott.

Trónját fia, IV.Seleukos vette át, s ezzel megkezdődött a szír birodalom és Júdea sötét korszaka, ami halála után csak fokozódott IV. Antiochos trónra kerülésével. Az uralkodó, aki a gonosz előnevet kapta célul tűzte ki a hellenizmus széleskörű elterjesztését a zsidóság körében is, valamint a zsidó vallás és kultúra felszámolását.

Kötelezővé tette a görög istenek tiszteletét, áldozati és szoborkultuszát. A zsidó értelmiségnek és előkelőségeknek tetszett ez a fajta törekvés, azonban a vallásos réteg szembeszállt a hellenizmus követőivel.

Ideológiai nézet különbség alakult ki a vallásos és „felvilágosult” zsidók között, mely feldúlta a zsidó családok életét is.

A felkelés végül egy kis városban Modiinban tört ki i.e.167-ben.

Vezetője Matitjahu főpap volt. A pillanat, amely elindította a harcot az volt, amikor Matitjahu saját kezével ölt meg egy hellenistává vált zsidót. Ezután a megalakult szabadcsapatok és gerilla támadások meggyengítették a jól felszerelt szír hadsereget. A csapatok élén Matitjahu fia Júda állt, akinek ragadvány neve Makkabi (pöröly) volt vezetésével a lázadók az egész országban sikereket értek el. Jeruzsálembe érve azt látták, hogy a Szentélybe a zsidó kegytárgyak helyét, görög istenszobrok foglalták el. Gyorsan hozzáláttak a Szentély megtisztításához, majd a végén avatási ünnepséget (חנוקת בית) rendeztek visszaadva a Templomot eredeti rendeltetésének.

A Talmud így ír a hanukai csodáról: Amikor a görögök betörtek a Szentélybe, minden ott lévő olajat használhatatlanná tettek, miután a Makkabeusok visszaállítottak mindent eredeti állapotába csak egyetlen korsó kóser olajat találtak, mely egy napra volt elegendő. Ám csoda történt, az olaj nyolc napig égett. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy új olajat állítsanak elő mely megfelel a rituális szokásoknak. (Sabat 21b)

Ebben a történetben az olajkorsónak szimbólikus jelentése van, egy kevés olaj, egy maroknyi nép képes győzni,ha van hite, önbizalma, ha lelkesíti őt az isteni igazság lángja.

A Hanuka ünnepén emlékezünk és tisztelgünk a Makkabeusok hőstette, köztük Matitjahu öt fia előtt is, akik hősihalált haltak a zsidó nép szabadságáért.

Az ünnep fő kelléke a hanukia, mely egy 8+1 ágból álló gyertyatartó.

Egy láng kiemelkedik mind közül ez a samesz, vagyis a szolgaláng mindig ennek segítségével gyújtjuk meg a többit.