Az este folyamán semmilyen vidám ünnepséget nem lehet tartani, aki ezt megszegi pénzbírságot kell fizessen!

Az emléknap reggelén emlékimát mondanak, 11- órakor pedig két percre megszólalnak a szirénák és mindenki fejet hajtva tiszteleg a halottak emlékének.

A katonai temetőkben is megemlékezést tartanak az állami vezetők és a halottak hozzátartozói.

Gyerekek és az Emlékezés Napja.

Szerintem a legnehezebb dolguk a pedagógusoknak van, nekik kell felkészíteni a gyerekeket erre a napra, elmagyarázni a megemlékezés okát.
A felkészítés, egy bonyolult feladat. Részben mert mindenki megszeretné óvni gyermekeit attól, hogy az életnek vannak árnyoldalai is, és az emberek sokszor követnek el rossz dolgokat. A gyilkosság, a halál, a pusztítás, a gyász olyan fogalmak melyeket nem akarunk, hogy gyermekeink idő előtt megismerjenek. Azonban nem szeretnénk számukra olyan már-már utópisztikus világot festeni, ahol minden szép és tökéletes. Azt is tudjuk, hogy Izraelben a gyerekek nagyjából tisztába vannak már az élet árnyoldalaival is, mivel kora gyerekkoruk óta többször kellett bombázásokat, terrortámadásokat megélniük. Sokszor kell futni az óvóhelyre és onnan visszatérve szembesülni azzal, hogy házukat szétbombázták.  Valahol az életünk része a negatív élmény is, természetesen nem tölti ki mindennapjainkat a félelem.

A másik nehézség szerintem, hogy a különböző korosztályok más-más történelmi ismerettel rendelkeznek. Azonban az iskolákban nagyon frappánsan megoldották ezt a feladatot is. A közös iskolai megemlékezések szerves részévé tették a megemlékezés előtti napokon az osztályokban való felkészítés, korosztályonként.

Általában a megemlékezések prózával, zenével, történet meséléssel kezdődnek és az izraeli himnusszal zárulnak, melynek címe „A Remény”. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a befejezés pozitív legyen és optimizmussal töltse meg az ifjúság szívét.