Hogyan sikerült a beilleszkedés? Hogyan tanultuk a nyelvet Izraelben?
A beilleszkedést nagyon fontos része lett az életünknek, azonban ahhoz, hogy ezen dolgozzunk még számtalan feladat állt előttünk.
Az ünnepek óta (Rosh Hasana, Jom Kippur) igazán nem történt velünk semmi különös.Vagy talán mégis?Elintéztük a hivatalos ügyeinket, bejelentkeztünk egy telefontársasághoz,bankszámlát nyitottunk, egészségbiztosító társaságot választottunk, lett magyarul beszélő család orvosunk, elkezdtük a nyelv tanulást, Bálintot beirattuk az iskolába, lettek új barátaink.
Ha nem beszélsz más nyelvet a magyaron kívül nagyon nehéz hivatalos ügyeket intézni. Tele vagy szorongással,kérdésekkel. Nekünk az segített, hogy egy kicsit tudok, (inkább értek) angolul, így első nekifutásra angolul kértem segítséget a bankban. Hosszas keresgélés után találtak számunkra egy ügyintézőt, aki beszélt egy kicsit magyarul. Az ő kicsi magyarjával,az én kicsi angolommal a sok kicsi, sokra megy alapon, sikerült bankszámlát nyitni. Hurrááááá, egy feladat kipipálva!!!!!!
Második utunk a belügyminisztérium volt, ahol szintén dolgozott egy kedves hölgy, akinek a mamája tudott még magyarul, így ő telefonos segítséggel elintézte ügyeinket. Összegezve, ide se jöttünk hiába, feladat elvégezve!!!
A családorvos volt a harmadik próbatétel, pont mint a mesékben. Orvosokhoz itt sem lehet csak úgy bemászkálni, hogy csókolom itt vagyok vizsgáljon meg. Időpontot kell kérni természetesen héberül, melyhez most én kaptam telefonos segítséget. Miután bejutottunk a doktornőhöz már könnyű dolgunk volt, szinte már-már otthon éreztem magam. Judith-tal végre magyarul tudtunk kommunikálni s ennek mindenki maradéktalanul örült. „Hála” a sok magyar betegnek, a doktornő 40 alatt nem felejtette ezt a gyönyörű nyelvet. Alkalma se lett volna rá, több honfitársamat kezeli testileg és lelkileg.
Iskola,tanulás
Bálintot beírattuk az iskolába, ahol az újbevándorlók részére külön osztály volt kialakítva. Drága kisfiamat beledobtuk a mélyvízbe. Ahhoz, hogy barátai legyenek nagyon hamar meg kellett tanulnia héberül.
Az osztálytársai a világ minden részéről érkeztek Izraelbe. Egy osztályba járt spanyol, orosz, brazil, francia gyerekekkel. Bálinton kívül csak egy magyar lány tanult vele együtt, de nagyon fenn hordta az orrát még a köszönés is nehezére esett. Az anyuka szintén nagyon kimért volt, így hát nem lettünk barátok. Nekem ez a viselkedés nagyon furcsa volt, (erről majd még írok) nyitott ember lévén azt gondoltam, hogy messze a hazától az emberek jobban összetartanak. Izraeli tapasztalataim alapján ez sajnos nem így van.
Az első szülői értekezletre vittünk magunkkal segítséget, aki fordított a másodikra már nem kellett, mert Bálint lett az új segítség. A szülőkkel való találkozás este nyolckor kezdődött és mindenkit időpontra hívtak.
A tanárokhoz egyenként lehetett bemenni és megbeszélni a gondokat, nehézségeket, majd együtt megoldást keresni és találni. A tanárok sokszor éjfélkor fejezték be a szülői értekezletet néhány szülővel együtt.
Az oktatás Izraelben nagyon más, mint Magyarországon. Én nem mondom,hogy hol jobb vagy rosszabb, minden esetre nem poroszos, hanem inkább liberális. Nincs sok házi feladat, nagy hangsúlyt fordítanak az önbizalom építésére, önállóság kialakítására, logikus gondolkodásra. Mint mindenütt a világon itt is van jobb és rosszabb iskola. Többször előfordult, hogy sztrájkkal kezdődött a tanév, a kevés pedagógus fizetések miatt. Izraelben sokan nincsenek megelégedve az oktatás színvonalával, az osztályok túlzsúfoltak nem ritka a negyven tanuló, és a tanár hiány, akit nem megfelelő szakképzettséggel rendelkező alkalmazottal pótolnak. Egyre több szülőtől hallom, hogy magán iskolába adja a gyereket, ami nagyon drága, vagy az anyuka (ha megteheti) otthon tanítja a csemetét. Az utóbbi megoldás kezd elterjedni.
Ami nekem különösen tetszik, hogy minden pedagógus hét évente kap egy év kötelező szabadságot, melynek 2/3-át fizeti az állam. Természetesen állami fenntartású intézményekről van szó. Az egy év alatt el kell végezni egy szakirányú tovább képzést, heti húsz órában, melyet állami költségvetésből finanszíroznak. Ugyanez vonatkozik az óvónőkre is. Az egy év alkalmas arra, hogy kiszakadjanak a taposómalomból, megpihenjenek a megtépázott idegek és még új dolgokat is tanulnak. Szuper!!!!
Szerintem ez nagyon jó, Magyarországon is be kéne vezetni!
Az iskola és a Befogadási Központ tényleg minden segítséget megadott Bálintnak, hogy boldoguljon és sikerei legyenek minden területen. Lehetőség volt korrepetálásra, amit az iskola és a központ is biztosított. Ideiglenes lakóhelyünkön polgári szolgálatos katona lányok korrepetálták Bálintot. Mindegyik nagyon megszerette a fiamat, amikor leszereltek búcsúzóul készítettek neki egy ajándékot emlékbe, amit a mai napig őrzök.
Én,mint a nagy pszichológus.
Bálint már két hónapja tanulta a nyelvet, azonban csak magyarul volt hajlandó beszélni. Aggodalmamat elmondtam a Befogadási Központban dolgozó, kultúráért felelős Naama-nak, de ő megnyugtatott, hogy a gyerekek általában három hónap elteltével szólalnak meg, azután folyamatos lesz a kommunikáció. Ezt nagyon nehezen tudtam elképzelni, mivel Bálint minden nap iskola után egyenesen a számítógépes szobába ment, ahonnan Skypeon tudott beszélni az összes magyar ismerősével.
Innen csak vacsoraidőben tért haza.
Amit szintén észrevettem Bálint viselkedésén, hogy amikor elmentünk otthonról szó nélkül jött velünk és nem akarta elengedni a kezünket sem. Ennek titokban örültem, mivel Magyarországon már nagyon is önálló volt, itt azonban ragaszkodott hozzánk. A szememet természetesen rajta tartottam, igyekeztem vele sokat beszélgetni,mert minden változásról, akadályról elsőként akartam tudni. Valahol sejtettem, hogy neki sem volt egyszerű eljönni Magyarországról, ide pottyanni egy másik kultúrába, egész nap ismeretlen nyelven beszélő emberek között lenni és még iskolába is járni.
Saját tanulási módszer.
Hogy könnyítsek a helyzeten és mindenki haladjon valamennyire a nyelvtanulással vettem egy nagy barna csomagolópapírt, felragasztottam a falra pontosan szembe az étkező asztallal, és ráírtam a héber abc-t. Minden étkezés alkalmával játékosan fel kellett mondani az abc-t, aztán mikor már ez sikerült megtoldottam azzal, hogy egy-egy szót is kellett mondani a kezdőbetűkkel, aztán kisebb mondatot is.
Végül mindenkinek sikerült elsajátítani a kis „hieroglifákat”, melyek európai szemmel nézve még nyomokban sem hasonlítanak betűkhöz.
Ennek bizonyítására ide teszem nektek a héber abc-t. Nyugodtan írjon rám az, akinek nem furcsa, kivéve az izraelieket!
